P. Müller Péter: A modern színház születése (Színháztudományi szemle 35. OSZM, Budapest, 2004)
Tompa Andrea: Az orosz századelő művészete és a teatralitás
Tompa Andrea Az orosz századelő stilizált színházának eszményei, törekvései, hagyományai, Mejerhold, Jevreinov, később Tairov, Vahtangov és mások munkáiban fogalmazódik meg, Mejerhold és Jevreinov számos elméleti munkában is kifejti ezeket az eszményeket. Mejerhold Teamp (1913) című kötetében megjelent írások közül A mutatványosbódé ( Easiaean), A naturalista színház és a lelki állapotok színháza (HamypajiucmunecKuü meamp u meamp nacmpoenuM), A stilizált színház első kísérletei (Tlep&bie nonbimicu co3dcmux ycjioonoeo meampa) című cikkek a legfontosabbak. Jevreinov, a teatralitás apologétája azonban, Mejerholddal szemben, egész színházi ontológiát, komplex színházelméletet hozott létre, amely nagy hatással volt Nabokov esztétikájára, művészetről és természetről alkotott elképzeléseire, mimikri-értelmezésére. J. Ajhenvaldnak az Ompuyanue meampa című nyilvánosan megtartott előadására adott válaszában Jevreinov élesen szembeállítja a Művész Színház eszményeit, teatralitásról alkotott nézeteit és saját, stilizált színházi elképzeléseit. Szerinte a Művész Színház a maga másodlagos valóságeszményeivel, illúziószínházával elvitatja a színház specifikumát, magát a teatralitást. Ebben az írásban Jevreinov felidézi Sztanyiszlavszkijjal való beszélgetését a teatralitásról, amelyben Sztanyiszlavszkij kijelentette: azon a napon, amelyen a teatralitás az ő színházában megjelenik, elhagyja a színházat. (Jevreinov, 1915: 44) Jevreinov számára a Művész Színház esztétikája úgy jelenik meg, mint színház versus teatralitás (szerinte Sztanyiszlavszkij színháza egyenesen deteatralizált), míg a saját színházeszményét így definiálja: színház egyenlő teatralitással (ezzel mintegy meghirdetve azt a reteatralizált színházi ideált, amelyet különböző rendezéseiben is bevált). Jevreinov arra emlékeztet, hogy Ajhenvald színházat, színházművészetet elvitató írása éppen (és szinte kizárólag!) a Művész Színház esztétikájának ismeretében fogalmazódott meg, s így Jevreinov tulajdonképpen, vagy látszólag igazat is ad Ajhenvaldnak: az irodalom előbbre való az irodalmi (azaz irodalmi műveket színre vivő, szövegcentrikus) színháznál: „Tényleg! Hát meggyőző lehet-e a színház teatralitás nélkül? [meamp 6e3 meampajibnocmu] Elvégre ahhoz, hogy nyúlragut készítsünk, ahhoz elsősorban nyulat kell szereznünk. A teatralitás nélküli színház olyan, mint a nyúlragu nyúl nélkül." (1915: 46) Jevreinov a színház specifikumát követeli vissza, a teatralitást, végső soron a színházat magát: „a színház legyen színház, a templom templom, a katedra katedra, a pszichológia-tankönyv pedig pszichológia-tankönyv", szögezi le. (1915: 51) így határolódik el Jevreinov nemcsak a Művész Színház és Sztanyiszlavszkij színházától (=pszichológia-tankönyv), de Vjacseszlav Ivanov misztériumszínházi utópiájától is (=templom). Jevreinov gondolata rokon Andrej Belij Teamp u coepeMennaji dpaMa című cikkében (1908) megfogalmazott szempontokkal; ebben az írásban Belij szintén Vjacseszlav Ivanov misztériumszínházi elméletétől határolódik el. 134
