P. Müller Péter: A modern színház születése (Színháztudományi szemle 35. OSZM, Budapest, 2004)
Tompa Andrea: Az orosz századelő művészete és a teatralitás
Az orosz századelő művészete és a teatralitás deztek be; itt látható a szerepképek jelentős része. A később híres díszlettervezővé vált Golovin több szerepben is megfesti a nagy énekest (Borisz Godunovként, Holoferneszként, valamint Démonként), a portréfestő Szeröv is készít róla egy képet, Kusztogyijev pedig a maga orosz népi stílusában ábrázolja őt. Szeröv a korszak egy másik nagy művészéről, Jermolova színésznőről festett sötét tónusú festménye a művésznőt kissé alulnézetből, hatalmasnak, méltóságosnak, súlyosnak ábrázolja - a kortárs orosz színházban betöltött szerepe szerint. 1 8 Tanulságosak a Mejerholdról készített festmények is: Golovin Mejerholdportréja (1917) tükör előtt ábrázolja a rendezőt, aki törökös sapkát visel, Grigorjev pedig (1916) frakkban és cilinderben festi meg, de egy commedia dell'artés maszk pózában, egy másik jelmezes alak társaságában; a rendező gesztusa esztétikájáról, a commedia deH'artéhoz való vonzódásáról tanúskodik. A Gyagilevféle párizsi szezonok plakátja lesz Szeröv Anna Pavlova (1909) című képe, amely a mozdulat kecsességét, az alak áttetsző légiességét sugározza. Hosszan lehetne sorolni Szeröv művészportréit Ida Rubinstejnről, Fokinról, Fedotováról, Sztanyiszlavszkijról, Rimszkij-Korszakovról, különböző művészcsoportokról, akárcsak Bakszt munkáit, aki szintén a művésztematika kedvelője: Isadora Duncan és a zongorista Nuvelről készít jól ismert alkotásokat. A művészportrék sorában kiemelt szerepe van a festőportréknak. Szinte a végtelenségig lehetne sorolni a csoport tagjainak egymásról alkotott portréit és az önarcképeket. 1 9 Ezek a képek egyetlen központi figurát ábrázolnak, amely alaposan, részletgazdagon kidolgozott. Nagy számban készülnek a kor nagy íróinak, költőinek portréi is. Blok (Szomov, 1907), Belij (Bakszt, 1905) portréin, akárcsak a Dobuzsinszkijén (melyet Szomov festett) csupán a fej, a művészfej részletesen kidolgozott, a kép többi része lényegtelen, sőt éppen csak vázlatos. Ezeken a portrékon a fej a kép leghangsúlyosabb része, elsősorban a művész hatalmas, boltíves homloka. Összegezve a Művészet világa törekvéseit, a fentiekben azt láthattuk, hogy a csoport munkásságában - a közvetlen színházi tevékenység mellett - meghatározó szerepet játszott a színházi tematika, az egyes témák teatralizálása, a színházi helyzetek ábrázolása, illetve alkotásaikon létrehozzák az ember újfajta ábrázolásának eljárását: az arctalan, kidolgozatlan bábembert. Ez a korszak azonban elválaszthatatlan az orosz századforduló színházi törekvéseitől, reformjaitól, az úgynevezett színházi aranykortól. Az alábbiakban e korszak teatralitáselméleti hátterét vizsgálom, elsősorban Nyikolaj Jevreinov alkotói munkásságát. 18 Szeröv Maria Nyikolajevna Jermolova művésznő portréja (Jlopmpem apmucmKU Mapuu HUKOjiaeaHbi Epmojioaoú, 1905). 1 9 íme néhány közülük: Bakszt Alekszandr Nyikolaevics Benois (1898); Szomov számtalan önarcképe (1898, 1902, 1903), Szomov Dobuzsinszkij (1910); Szeröv Önarckép (1885); Bakszt Önarckép (1893), Bakszt festőportréi: Levitán (1899), Maljavin (1899), Szomov (1906), Kusztogyiev (1910); Maljavin Szomov (1895); Szomov Latiszere (1907); Bakszt Golovin (1908); Szeröv Korovin (1891). 131
