P. Müller Péter: A modern színház születése (Színháztudományi szemle 35. OSZM, Budapest, 2004)

Tompa Andrea: Az orosz századelő művészete és a teatralitás

Az orosz századelő művészete és a teatralitás ábrázolt baba szintén egy ablakpárkányon hever. De míg Kusztogyijev képén a kislány a nagyméretű babát maga felé fordítva tartja, mintha beszélgetne vele, Dobuzsinszkij egy ottfelejtett, élettelen tárgyat ábrázol. A kép nemcsak az antropomorf tárgy élettelenségének hangsúlyozása által válik nyugtalanítóvá (a baba szétvetett lábbal hever a párkányon, mintha egy halott élőlény lenne), de Dobuzsinszkij a babát ablakpárkányon (szinte plein airben) helyezi el, ezzel a századelő festészetének, s így a Művészet világának is több hagyományára utal. Dobuzsinszkij babája egy kislány, és a kislány ennek a korszak festészetének a leggyakoribb motívumai és témái közé tartozik. A Művészet világa képein a kislányokat rendszerint plein airben látjuk, de legalábbis egy kertre, teraszra néző ablak mellett. Dobuzsinszkij képén nemcsak egy élettelen tárgy szerepel emberi alak nélkül, de elhelyezésében ez a baba a korszak gyermeklányait idézi. A Művészet világa másik nagy témája a gyereklány, ez a téma gyakran kapcsolódik össze a fentebb elemzett témával, az ember bábként való szemlélésével. E tematika kialakulására hatással lehetett a nőalakok kultusza az orosz impresszionizmusban, elsősorban Viktor Boriszov-Muszatov, illetve a Művészet világához tartozó Szomov képein. A csoport alkotásain számos babához, bábhoz hasonló kislánnyal, csenevész testű nővel találkozunk. Ezek az alakok gyakran kidolgozatlanok, a képeken mozdulatlanul, élettelen pozíciókban állnak-ülnek valahol; testük - amely gyakran meztelen - gyönge, törékeny és fejletlen. A korszak egyik ismert képe Benois A márkinő fürdője (KynajibHM MapKU3bi, 1906), amelyen a meztelen női test csenevész, fejletlen, az alak szinte nem is nő, csupán egy lányka, arca kidolgozatlan (ennek a képnek több variánsa is van, az egyiken az alaknak éppen csak a feje látszik ki a vízből). A 20-as években a báb, baba tematika elkezd kiürülni, modorossá válni: Dobuzsinszkij Baba (KyKOJiKa) című tányérja, amely 1922-ben készült, jól mutatja a tematika kései leegyszerűsödését, amelyet iparművészeti felhasználása is jelez. A színházi témák nem csak mint udvari ünnepségek, gáláns jelenetek és commedia dell'arte figurák jelennek meg a Művészet világa képein. A zene, tánc és a balett szintén konstruktív eleme és tematikája ezeknek a műveknek. Szergej Szugyejkin Balett (Eastern, 1910) című képe az impresszionista festészet színvilágát és felületkezelését alkalmazó kép, amelyen az áttetsző táncoló alakok szinte feloldódnak a kék légben. Bakszt számos jelmeztervének, mint képnek fontos építő eleme a tánc, a mozgás. Bakszt - aki a Gyagilev-balett legjelentősebb jelmeztervezője volt

1

4 - képein az alakok mozgásban, egy-egy dinamikus mozdulat közben láthatók; e képek alapján gyakran a figura mozgására is következtetni lehet. A korszak másik visszatérő motívuma, amely a gáláns jelenetek kapcsán már szóba került, a maszk: ez a motívum a századforduló irodalmában, színházában, képzőművészetében egyaránt igen jelentős. Blok CNEYKHAX MÜCKÜ című verseskötetéhez (1907) Bakszt tervezett címlapot. 1

4 Bakszt készített terveket például a Nárcisz (1911), Tűzmadár (1910, illetve 1913), Karnevál (1910), Seherezádé (1910), Egy Jaun délutánja (1912) című balettekhez. 129