P. Müller Péter: A modern színház születése (Színháztudományi szemle 35. OSZM, Budapest, 2004)

Tompa Andrea: Az orosz századelő művészete és a teatralitás

Az orosz századelő művészete és a teatralitás és ritualizált mindennapok képezik ezeknek a festményeknek a tematikáját. Kusztogyijevnél a gyakran visszatérő témaválasztás is teátrális: Farsang CMae/ienuifa, 1916, 1919, 1920-as változatok), Vásár (

flpMapxa, 1906, illetve 1908), Ünnep falun (ÍIpa3dHUK e depeene, 1907, illetve 1917) című képei magukért beszélnek. Mutatványosbódé (BajiaeaHbi, 1917) című képén a vásárban feltűnik egy vásári színház, sőt a „Színház" felirat is kiolvasható. Dekoratív, harsány színekkel megfestett, sokalakos, mozgalmas, stilizált képei egy falusi ünnepi kavalkádba vezetnek. Kusztogyijev elsősorban az orosz lubolá3Ó1 meríti ihletét. Ha nem ünnepet, akkor stilizált falusi hétköznapokat vagy az orosz provincia tipikus figuráit festi meg, akiket ugyanolyan ünnepélyesnek, dekoratívnak és meseszerűnek lát, mint az ünnepeket. Ilyenek a Kereskedőnék (Kynnuxu, 1912), Moszkvai kocsma (MOCKOOCKUÜ mpaKmup, 1916) című képei. A vidéki kisvárosi lét teatralizálásának Kusztogyijev által képviselt változata létrehozza az orosz falu fix típusait (ugyanúgy, ahogy a Művészet világa más festői a commedia dell'arte típusait festik meg). Az Orosz típusok (Pyccxue munbi, é. n.) sorozat péket, kereskedőt, léggömbárust stb. ábrázol. Ezek a képek az egyes típusok stilizált ikonográfiáját használják. A népi, vásári ünnepek ábrázolása Kusztogyijev művészetében törvényszerűen torkollik a forradalom népünnepélyszerű megjelenítésébe. Kusztogyijev és Bilibin nemcsak képzőművész, de számos jelentős orosz folklórból, meséből, bilinákból merítő pompázatos, dekoratív díszlet és jelmez tervezője is. A 17. századhoz vonzódó Rjabuskin keleties, „bizánci-szláv színpompájú" (Makovszkij, 1999: 163) képei az orosz múlt minden részletének mély ismeretéről tanúskodnak, mégsem archeológiai rekonstrukciók, mivel - akárcsak a nyugatosok képein - itt sincs történelmileg hiteles szüzsé, hanem a múlt elsődlegesen stilizált, bár a stilizáció még nem az esztétikai játék és teatralizálás céljával jön létre. Rjabuskin Orosz nők a XVII. században (PyccKue weHUiimbi XVII. a.) Makovszkij jelzőivel élve súlyos, ünnepélyes és szertartásos alkotás. (Makovszkij, 1999: 164) Kusztogyijev vagy Rjabuskin képei stilizálják az orosz múltat, ezeken a képeken hiányzik a Művészet világára oly jellemző távolságtartó attitűd az ábrázolt tárggyal szemben, melynek hatására egy-egy történelmi figura, rokokó pár vagy nagyvárosi ember bábbá válik. Az orosz népi színjáték főhőse, Petruska figurája ebben a korszakban szinte valamennyi művészeti ágra hat; a festészetben főként a vásári játékok szereplőjeként jelenik meg.

1

1 A leghíresebb Petruska - zenemű, színházi előadás és szcenika - Sztravinszkij burleszkjéből készült, amely Benois és a zeneszerző közös forgatókönyve alapján jött létre (az eredetileg zenekari darabot Sztravinszkij Gyagilev ösztönzésére írja át baletté). Az 191 l-es párizsi bemutatóhoz a díszlet-, jelmez- és függönyterveket Benois készítette, a koreográfia Fokin munkája (a főszerepeket Nyizsinszkij és Karszavina táncolta). A történet szerint 1830 1

1 Dobuzsinszkij is készít a Petruskához díszletet. 127