P. Müller Péter: A modern színház születése (Színháztudományi szemle 35. OSZM, Budapest, 2004)

Tompa Andrea: Az orosz századelő művészete és a teatralitás

Az orosz századelő művészete és a teatralitás A Művészet világa a 18. századi kultúra mindennapjaiból meríti egyik kedvenc témáját, az úgynevezett gáláns jeleneteket.

1

0 Az ilyen tematikájú zsánerképek elsősorban Szomov alkotásait jellemzik, de Benois, sőt Dobuzsinszkij művészetében is találunk rá példát. A szerelmi csábítás jelenete általában egy park fái közt bontakozik ki. A rizsporos parókákat, magas frizurákat, krinolint viselő hölgyeket a festő gáláns lovagok karjaiban lesi meg, vagy éppen a szerelmes levél elrejtése közben. A jelenet kilesése, a voyeurizmus, a kukkolás a kép egyik fő témája: a leskelődő „harmadik" gyakran magán a képen is látható, mint például a Szerelem szigete (Ocmpoe JIIOŐÖU, 1900) című képen, ahol a park fái között egy alak bukkan fel, aki a titkos szerelmi találkát figyeli meg. Makovszkij azt írja Szomovról, hogy nem történész, hanem résztvevő, aki kilesi a szerelmi légyottokat (1999: 68). A bábfigurák Szomov művészetének is fontos szereplői; Repin például ezt írja róla: „nem értem szörnyű törpékkel telezsúfolt kompozíciót" (idézi Lifar, 1975: 98). Szomov gáláns jelenetei a „kultivált" természetben, olykor szögletesre nyírt bokrok közt zajlanak; a parkot gyakran Ámorok vagy más antik szobrok díszítik. Korai jelenetei még egy dísztelen természeti környezetben zajlanak, példa erre a Bosquet (hocKem, 1898-1899) című festménye. Később a képeken egyre több ornamenst látunk: a park színes, dekoratív növényi és gyümölcsmotívumokkal díszített fái olykor a kép domináns részét teszik ki; ilyen az Este (Benep, 1900-1902) című, amely egyik leginkább ornamentális gáláns jelenete. A növényi ornamentika meghatározóvá válásával fordított arányban az alakok kidolgozottsága egyre redukálódik, míg a babafigurák hasonlóvá válnak a park szobraihoz. Ezt látjuk a Szerelmes levél (Jlfoőo&noe nucbMO, 1911-1912) és a Kinevetett csók (OcMexHHbiú notfejjyü, 1908) című képeken, amelyeken a jelenet teatralitását a leskelődő alak jelenléte tovább hangsúlyozza. A dekorativitás, stilizálás elvének előtérbe kerülésével eltűnnek a képről a realizmus ismérvei: a színes, díszes park egyre inkább csak egysíkú, festett díszletre emlékeztet, az emberi alakokat pedig bábok váltják fel. Szomov a legstilizáltabb és egyben leghagyományosabb formában is ábrázolta szerelmespárjait: porcelán nippeken (ez a formaválasztás is jelzi Szomov vonzódását a biedermeierhez); ilyen a Szerelmesek (BjuoősieHHbie, 1905), a „A kövön" című szobor (CmamyemKa „HÜ KciMHe", 1905-1906) című műve. A gáláns jelenet és ennek meglesése nem csak Szomovra jellemző. Benois Kínai pavilon (KumaücKuü naeuMbon, 1906) című képe egy kis parkbéli tavon álló pavilont ábrázol, amelyben árnyalakok (bábok) láthatóak. A kép központi témája itt is a leskelődés: jobbról-balról egy-egy figura „kukkolja" a pavilonban zajló szerelmi légyottot. A tematika Benois Cserepnyin Armida pavilonja (Haeujibon ApMudbi) című balettjéhez készült díszletterveken köszön vissza: a 18. századi gobelint utánzó kép gáláns rokokó jelenetet ábrázol. 1

0 Egy másik korszakban, az Erzsébet-korban a szerelem és udvarlás bonyolult játékai szintén a korszak teatralitásának bizonyítékai, véli Burns elemzése (1972: 18). 123