P. Müller Péter: A modern színház születése (Színháztudományi szemle 35. OSZM, Budapest, 2004)

Tompa Andrea: Az orosz századelő művészete és a teatralitás

Tompa Andrea Bár Dobuzsinszkij művészetére nem jellemző a könnyed, 18. századi találka tematikája, ha önálló képként nem is, de könyvek illusztrációiban, vignettákon találunk hasonló motívumokat. Az Apollón című folyóirat számára készített vignettán (1908) például nemcsak a szerelmespár témája, de a szerelmes levelet vivő galamb motívuma is megjelenik; egy másik vignettán, melyet Turgenyev Egy hónap falun című művéhez készített (1910) szintén egy gáláns jelenet látható. A Művészet világa csoport egyik fő témája a commedia dell'arte és a commedia úgynevezett fix típusai: Harlekin, Kolombina, Pierrot. A commedia nemcsak a kor festészete, de a színháza számára is fontos volt, elég Mejerhold commedia-előadásaira és tanulmányaira gondolni, vagy Sztravinszkij Pulcinella című balettjére. A festészetben ez a színházi tematika nemcsak karneválok tematikájához kapcsolódik szorosan, de a gáláns jelenetekhez is. Szomov képein a gáláns jelenet tematikájának és a commedia dell'arte figuráinak összekapcsolása is mutatja, hogy az egyre ornamentálisabb keretbe foglalt szerelmi jelenetek egy stilizált színházi tematika felé közelednek. Bár a képen ábrázolt kor és a helyszín ugyanaz, a korábbi gáláns jelenetekhez képest sok minden megváltozik a commedia alakjait ábrázoló jeleneteken. Kialakul egy második képsík, egy háttér, amely eddig nem létezett, illetve a park ornamentikája volt. A Harlekin és a halál ÍApjieKun u CMepmb, 1907) című Szomov-képen egy gáláns jelenet folyik a háttérben (egy csókolózó párt látunk), elöl pedig Harlekin látható, aki kineveti a halált. Szomov „szentimentális-ironikus" művészetét Makovszkij a halállal való megbűvölés jegyében értelmezi (1999: 68). Ez a kép jól mutatja azt, hogy milyen folyamat megy végbe a szerelmi jelenetek ábrázolásában: a festő hogyan teatralizálja a képet. Ami eddig előtérben volt, az a háttérbe szonil, kiszorítja a színház, a dominót és maszkot viselő figurák. Szomov A hölgy leveszi a maszkját (JIumü, cHUMawmax Macxy, 1906) nevű porcelán nippje, bár egyszerűbben, de ugyanezt tematizálja. A Harlekin és a halál című festménnyel azonos évben készül Szomov híres címlapterve Blok Teamp (Színház) című kötetéhez. Előtérben két maszkos nőalakot látunk, háttérben pedig a Halál fátyolt viselő figuráját, melyet jobbról egy angyal, balról egy ördög fog közre. A commedia dell'arte tematika megjelenése Szomov festészetében szorosan kötődik díszlet- és jelmeztervezői munkájához is (1909-ben például Anna Pavlova számára tervez Kolombina-jelmezt). A gáláns jelenet és a színházi tematika kombinációjának tekinthető Szomov Harlekin és a hölgy (.

Apjiemn u daMa, 1912; lásd a III. illusztrációt) című festménye (ennek a képnek számos variánsa van), amely erős színeket és burjánzó növényi ornamentikát használ. A dominót viselő Harlekin az álcázott szerető szerepét játssza. A kép egyik variánsán a háttérben tűzijátékot látunk, a hölgy kezében pedig velencei félmaszk van. A kép előterében egy tavacska szöglete látható, amelyben a két alak részlete tükröződik; a tükröződés - megkettőzés tematikáját erősíti a két főalak mögött látható férfi és női fej, akiket egymással szemben állva, csókra készen lesett meg a festő. 124