P. Müller Péter – Tompa Andrea: Színház és emlékezet (Színháztudományi szemle 34. OSZM, Budapest, 2002)

Struktúrák és életutak emlékezete - Papp Eszter: Báb, ember és emlékezet

Báb, ember és emlékezet Blattner Géza 1925-ben Párizsba költözött, ahol azután feleségül vette unokatestvéremet, Sulyok Helént és Atelier des deux Flambeux - Két fáklya műterem néven lámpaernyőket kezdtek gyártani marhahólyagból szabadalmazott eljárással. Küzdelmes évek voltak ezek. Gézukából - így becéztük őt szeretettel valamennyien és így nevezzük ma is - buzogtak az ötletek és Helén hamarosan beletanult az üzletvezetésbe. Jómagam 1928-ban léptem a csavargás útjára. Először Angliában próbáltam szerencsét, de fél év múlva 1929 januárjában Párizsban kötöttem ki... Gézuka berobbant a nagy hírrel: Párizsban nemzetközi bábjátékos kongresszus készül. Ki kell lépnünk az ismeretlenség homályából, itt az idő, most vagy soha! Hazudnék, ha azt mondanám, hogy Gézuka lelkesedése minket is lángra lobbantott. Különösen Helénnek lehettek aggályai: munka helyett játék, ami nemhogy hozna a konyhára, sőt inkább felemészti, amit a lámpaernyőgyártás összekuporgat. De szólni senki sem szólt, legkevésbé ő, a vérbeli művészfeleség. Gézuka azonban nem is gondolta, hogy másképp is lehetne és mozgósította a munkatársakat. Detre Szilárd és egy bizonyos M. Navellier lefordították Balázs Béla darabját, A halász és a hold ezüstjei. Szereplőket szereztek a szerep elmondására. Fried Tivadar Blattner egy régi magyarországi mesejátékához nyújtott segédkezet, ami színes szalmával bevont lapos figurák játékában kelt életre, mint zenés pantomim. Ez a műfaj látszott különben is a legmegfelelőbbnek, ez kívánta a legkevesebb francia beszélő közreműködését. A következő darab a Coeurs qui se rencontrent, Szívek, ha találkoznak. Ez a fantasztikus marslakóra emlékeztető figura a hősnő, aki fogadja udvarlóit. Akit a hősnő visszautasít, nyílt színen elveszti a fejét. Végül megjelenik az ideál és amint a figura alakja elárulja, kigyullad a mellén egy nagy piros szív, abban egy kis kalapács elkezd kopogni, mire a hölgy hasonló kopogós érzelmekkel fogadja hódolójának szerelmét. Közben Fried, aki egy műteremházban lakott Blattnerékkal, egy marionett darabot konstruált eredeti fafigurákkal. Ez A róka és a gólya, amely a műsor kiemelkedő darabjává vált. A klasszikus La Fontaine mesére épült, tartalma azonban egy kicsit eltér az eredeti mesétől. A rókához meghívott gólya legnagyobb megdöbbenésére két tányér pottyan a magasból az asztalra, tehát ilyen lapos tányérokon szervírozott vacsorát kellene elfogyasztania, de persze csak a róka tud abból falatozni. Amikor aztán a gólya hívja meg a rókát, akkor két hatalmas köcsög billeg be a színpadra. Ekkor a gólya mutatja neki diadalmasan, hogyan lehet abból hosszú csőrrel enni. Itt következik a mese megtoldott része: a róka nem hagyja magát és felborítja a köcsögöket, majd a közönség élénk helyeslése közben felnyalja azok kiömlő tartalmát. Sok kísérletezés után, lapos figurákkal akvarell kartonból készült Az utca, La Rue, a párizsi utca jellegzetes alakjainak zenés defiléje - reggeltől éjfélig. Elöl megy egy asszony, azután a diák, majd egy kislány bábuval sétál. Ez még a délelőtt. Éjfél felé a rendőr leállítja a forgalmat, látható a cambrioleur (betörő) és az elmaradhatatlan párizsi szerelmespár. A figurák tehát laposak voltak megfelelő színes megvilágítással, erősen árnyékoló tónussal megrajzolva. Megfelelő világítás tette színessé és a napszaknak megfelelő hangulatú zene kísérte. Blattner áttetsző műanyagból készített el két táncosnőt, amelyeket wayangszerűen, pálcákkal és közben zsinórokkal is mozgattak. Szintén színes fénnyel átvilágítva. Betársult egy orosz művésznő is: Maria Wassilieff, hallatlanul szellemes mozdulatlan babáival, amihez megfelelő szcenáriumot szerkesztett Le Marriage d'un Nu, 93