P. Müller Péter – Tompa Andrea: Színház és emlékezet (Színháztudományi szemle 34. OSZM, Budapest, 2002)

Tárgyi és szellemi emlékezet - Sipőcz Mariann: A színészalbumok mint színháztörténeti források

A színészalbumok A rajongók albuma A színész sztárnak nincsen magánélete, a közönség sosem elégszik meg azzal, hogy kedvencét csak pár óráig a színpadon figyelje. A rajongók mindig is tudni akarták, hogy mi van vele akkor, amikor nem szerepel, ráadásul elvárják tőle, hogy magánélete is szerepeihez hasonlítson. Ennek ékes bizonyítékai a rajongók által készített albumok. Ezekben általában nem a színész művészi kvalitása, hanem magánélete - legalábbis az, amit a közönség annak vél - kerül előtérbe. A rajongó-albumok a sajtóból táplálkoznak, az újságokban megjelent írások és képek szolgáltatják anyagukat. A rajongót nem a kritikák érdeklik, hiszen a sztár a színpadon tökéletes, hanem a hírek, pletykák, anekdoták, melyekből képet alkothat magának kedvencéről, melyek közelebb hozzák, családtaggá teszik rajongásuk tárgyát. Titkos Ilona albumát Jovanovic Brankóné állította össze, kinek rajongása láthatóan olyan méretet öltött, hogy a művésznőről megjelent kritikákat, cikkeket mind kézírással (!) másolta könyvecskéjébe. Az album 1925-30 között kronologikusan követi Titkos pályáját, ám a kritikák elenyésző részét képezik a gyűjteménynek. S hogy mit árul el az album a színésznőről?: „Titkos Ilona a múlt héten beteg volt"; „Titkos Ilona Karlsbadban nyaral, és szorgalmasan fiakerezik"; „Titkos Ilona, ha nincs fellépése a színpadon, rögtön a társalgóba megy egy kis tereferére"; „Titkos Hona férjhez megy"; „Szájrúzsban a sikk: a Ritz. Egy új gyár Párizsban, készítményeit még nem ismerik. Ezt a szájrúzst Titkos Ilona fedezte fel." stb. Mindennek talán a fele sem igaz... De ezeket tudta meg a rajongó, s számára ez a tudás volt fontos. A rajongók albumaikat ajándéknak szánták, hogy mindezt a művész is lássa, s így mutassák ki szeretetüket mondván: látod, mindent tudok rólad! Ugyanezen elvek vezethették Ébend Vilmát, Karády Katalin egyik albumának összeállítóját is. Ez a gyűjtemény többségében újságillusztrációkat tartalmaz, de ezek ugyanazokat az információkat közvetítik, mint Titkos Ilona albuma esetében. „És most olyan aggodalommal teli hónapok következtek, melyekre nem szeretek visszaemlékezni, miért is az akkor megjelent - gyűlölettel, valótlanságokkal átitatott - cikkeket, képeket mellőzöm az albumból. A reakció olyan szégyenletes rágalomhadjáratot indított a művésznő ellen, melyet egy magyar színésznő sem élt még át!" - írja az albumba a rajongó a színésznő 1944-es letartóztatására emlékezve. Mindent elárul ez a kis írás a rajongó-albumokról: a rossz, a bántó, a hamisnak vélt kép egyszerűen kimarad az emlékezésből. Családtagok albuma A művész halálával gyakran a családtagok is úgy érzik, valamilyen formában meg kell örökíteni a szeretett személy emberi, művészi pályáját. Mészöly Tibor és Góth Sándor mindketten feleségük elvesztésekor készítették el albumaikat. Mészöly Tibor felesége Ditrói Ica, Ditrói Mór unokája volt. Mint az Mészöly albumba írt kommentárjaiból kiderül, sem felesége, sem ő nem gyűjtötte ezeket a dokumentumokat, hanem apósa rakta el, s adta lányának, aki azonban sosem vette elő őket. Pedig a kritikák, cikkek sikerekről tudósítanak mind az Alapi Nándor Országos Kamara Színházában töltött időből (1928-29), mind a Debrecenben töltött egy évadból (1929-30). „Nem is képzelitek, milyen jó dolog játszani!" - írja Ditrói Ica szüleinek egy sikeres fellépés után. De a karrier nem folytatódik, s a sikerekről szóló tudósításokat felváltják Mészöly sorai: „Icukát eddigi pályáján magától értetődően a legjobb szerepek illették meg [...] minden az ölébe hullt." A férj szerint hibás döntés volt le53