P. Müller Péter – Tompa Andrea: Színház és emlékezet (Színháztudományi szemle 34. OSZM, Budapest, 2002)
Tárgyi és szellemi emlékezet - Sipőcz Mariann: A színészalbumok mint színháztörténeti források
A színészalbumok Nemzeti tagja, majd Németországban lépett fel 1859-75-ig. Amikor visszajött, a Nemzeti nem szerződtette, így 1878-ban kénytelen volt visszavonulni. Az album öt évvel ezután készült. Ezen adatok tudatában óhatatlanul eszünkbe jut, hogy a díszes kivitelű, bőrkötéses album valószínűleg nemcsak a sikerekre emlékeztette a művésznőt, hanem a csalódásra is. Az utolsó album 1996-ban készült. Mészöly Tibor állította össze elhunyt feleségéről, Ditrói Icáról. Ditrói Icáét kivéve az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet tulajdonában nincsenek 1970-es éveket követően készült albumok, s valójában a Mészöly Tibor által összeállított gyűjtemény sem kivétel ez alól, hiszen feleségének szerepeit csak az 1930-as évekig követi nyomon. Az album által átfogott időszakot tekintve Mányai Zsuzsa albuma a legkésőbbi az intézet gyűjteményében. Ebben az utolsó színlap egy 1973-as előadásról emlékezik meg. Vajon mi az oka annak, hogy az utóbbi közel harminc évből nincs ilyen jellegű gyűjtemény? A technika, a mozgókép és hangfelvételek hitelesebben őrzik a színész emlékét, mint az írott dokumentumok. Manapság nehezebb - sőt lehetetlen - összeállítani egy olyan értékes albumot, mint amilyen például Kovács Györgyé, akinek gyűjteménye leveleket, táviratokat, szerződéseket is megőrzött. Napjainkra ezeket az írásos dokumentumokat felváltotta az e-mail, a telefon, ám ezek a formák nyomtalanul eltűnnek. 2 Olyan esetekben, amikor nincs feltüntetve a dátum, nehéz megállapítanunk az album keletkezésének idejét. Meghatározhatjuk azt, hogy a művész pályafutásának melyik korszakát fogják át a hátrahagyott dokumentumok, de arra, hogy utólagosan vagy folyamatosan készültek-e, csak következtetni tudunk. Ditrói Ica és Góthné Kertész Ella albumait a férjek készítették - ez derül ki a képekhez, írásokhoz mellékelt, a férjek által írt kommentárokból - feleségük halála után, a korábban félretett fényképeket, kritikákat utólagosan rendezték albumba. Ezek természetesen nem is a teljesség igényével készültek, mert céljuk sem ez. Az eseményeket kronologikus sorrendben követő albumok esetében - ilyenek például Vajay Erzsi albumai, melyek 1942-60 és 1960-70 között évenként előre haladva mutatják be a színésznő szerepeit - sem valószínű, hogy folyamatos (naplószerű) készítésről beszélhetünk, valószínűleg a legtöbb album az anyagok összegyűjtése után utólagosan készült, hiszen a színészi habitust figyelembe véve nehéz elképzelni a napi-heti rendszerességű készítést. Rajongók esetében ez már sokkal valószínűbb. Az albumok készítői Az albumok vizsgálatánál nélkülözhetetlen a készítő személyének meghatározása, mert más szempontok vezérlik a színészt és a hozzátartozót, és mások a rajongót egy gyűjtemény összeállításakor. A művészről is más-más kép alakul ki attól függően, hogy a készítő mit akart megőrizni róla. Sokszor nehéz megfejtenünk, ki volt a gyűjtemény összeállítója. Ha az album családi képeket, leveleket, táviratokat, a színészről készített grafikákat is őriz, akkor bizonyosra vehetjük, hogy maga a színész vagy közeli rokona állította össze, viszont ha ezek hiányoznak is, nem zárhatjuk ki, hogy a színész a készítő. Ekkor segít az összbenyomás, a színészről kialakított kép vizsgálata. A következőkben néhány rajongó, hozzátartozó és színész által készített albumot veszünk górcső alá, hogy megállapítsuk, melyek azok a formajegyek, melyek a különböző készítőket jellemzik. 52
