P. Müller Péter – Tompa Andrea: Színház és emlékezet (Színháztudományi szemle 34. OSZM, Budapest, 2002)
Tárgyi és szellemi emlékezet - Sipőcz Mariann: A színészalbumok mint színháztörténeti források
A színészalbumok Ödönnek, a kassai színház direktorának, a „felejthetetlen gazdának" 1923-ban készített emlékalbum, melyet akkor állítottak össze, amikor Faragó megvált a színháztól és Szegeden lett igazgató. Ezen albumok tájékoztatnak egy társulat - egy adott időben fennálló — összetételéről, s nem utolsósorban olyan, a feledés homályába merült színészek portréit őrizhetik, melyeket másutt nem találhatunk meg. A kollegiális szeretet szép bizonyítéka a Hegedűs Gyulának 25. színészi jubileumára Ditrói Mór által ajándékozott album, mely a Hegedűs szülőfalujáról, Kétyről készült fotókat tartalmazza. Természetesen színháztörténeti szempontból ezek a képek nem értékelhetők, de az ajándékozás gesztusa annál inkább: Ditrói és Hegedűs közti mély barátságról tanúskodik. 4. Egyes színészalbumok csak szerepes, illetve civil műtermi és amatőr felvételeket tartalmaznak. Z. Bárdy Gabi albuma átmenetet képez az emlékkönyv és az e csoportba tartozó albumok között. Tisztelők és kollégák írtak bele abból az alkalomból, hogy a művésznő a Kolozsvárott töltött évad (1901/02) után visszatért Budapestre, de emellett az album őrzi Bárdy Gabi egyes szerepes képeit is. A Bárdy-albumhoz hasonló, a század első évtizedeiben készült szerepes képeket tartalmazó albumok (Bulyovszky Lilla, Dezséry Gyula és Emma, Galetta Ferenc albuma) vizsgálatánál mindenképp figyelembe kell venni - ha ezek alapján próbálnánk meg képet alkotni a színész művészetéről -, hogy ezek a felvételek még műteremben készültek, tehát nemcsak a játékfolyamat szakadt meg, de gyakorlatilag teljesen idegen térbe került egy-egy mozdulat, gesztus, amely már inkább csak emlékeztet - már a készülés pillanatában is - az eredetire. A fényképezett beállásokat, pózokat a színész és a fényképész közösen állították be, melynek eredményeként egy sajátságos kép jött létre, mely utalt ugyan a színészre, a darabbéli szerepére, a korabeli színészi gesztuskészletre, de nem tekinthető a megvalósult előadás és színészi alakítás hiteles dokumentumának. Arról sem szabad elfeledkeznünk, hogy mennyire lehet természetes az a gesztus, melyhez a színészt a hosszú, több másodpercig tartó expozícióhoz támaszokkal merevítették ki. Ha megvizsgáljuk a gyűjtemény e csoportjába tartozó albumokat, azt kell észrevennünk, hogy időben előre haladva a szerepes képek mellett egyre több civil, amatőr felvételt őriznek az albumok, hiszen a fényképezés rövid idő alatt elterjedt és „olcsó" eszközzé vált, szinte bárki rendelkezhetett fényképezőgéppel, illetve bárki lefotografáltathatta magát egy fényképésszel, így olyan album is található a gyűjteményben, mely kizárólag amatőr képeket tartalmaz a színészről és családjáról, vagyis olyan, mely kizárólag a színész privát életébe nyújt betekintést. Ezekből a felvételekből a magánemberről és nem a művészről kapunk képet. 5. Kritikákat, színlapokat, leveleket, egyéb iratokat is tartalmazó albumok. Kétségkívül ezek a gyűjtemény legérdekesebb, legizgalmasabb darabjai. Ezek azok, melyekből a legtöbbet megtudhatunk egy adott színész művészi és privát életéről. Az albumok további általános ismertetése után ezeket vesszük tüzetesebb vizsgálat alá. A színészalbumok keletkezésének ideje A készítés dátumát tekintve a gyűjtemény legkorábbi darabja a Bulyovszkyné Szilágyi Lilla szerepes képeit tartalmazó album, mely 1883-ból való. A benne található műtermi felvételek a művésznőt az 1840-es évek végi, illetve 1850-es évekbeli, a Nemzeti Színházban játszott szerepeiben ábrázolják. Bulyovszkyné 1858-ig volt a 51
