P. Müller Péter – Tompa Andrea: Színház és emlékezet (Színháztudományi szemle 34. OSZM, Budapest, 2002)
Tárgyi és szellemi emlékezet - Sipőcz Mariann: A színészalbumok mint színháztörténeti források
A színészalbumok Az albumok általános jellemzői Az albumok fajtái Az albumgyűjtemény darabjai tematikailag öt csoportba sorolhatók: 1. Egyes albumok előadások emlékét őrzik, de kizárólag jelenetképeket és esetenként a darabban szereplő színészekről szerepképeket tartalmaznak. Természetesen ezek az albumok is a gyűjtemény értékes részét képezik, hiszen egy-egy előadás rekonstruálásához nélkülözhetetlen adatokat szolgáltatnak: a színészek jelmeze és maszkja, a szereplők elhelyezkedése, egy-egy gesztus képszerű rögzítése sok esetben sokszor élesebben világít meg valamely színpadi problémát, mint a szóbeli leírások, de nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy: „Eleve kudarcra ítéli munkánkat, ha nem rendelkezünk fényképekkel a színházi bemutatóról, de ha csak fényképeink vannak, az sem elegendő." (Gajdó, 1997: 98) A szolnoki Szigligeti Színház albuma az 1959/60 és az 1960/6l-es évadok bemutatóinak jelenetképeit őrzi, tehát nagy segítséget nyújthat a színház műsorának összeállításához is. Ugyanakkor az albumgyűjtemény ezen része olyan értékes anyagot is tartalmaz, mint a Hevesi Sándor által 1908-ban megrendezett Az ember tragédiája egyes színeiről készült fotókat tartalmazó album. A felvételek érdekessége, hogy abban az időben, amikor a képes levelezőlapokon megjelenő - általában színésznőkről készült - sztárfotók elárasztották az üzleteket, ezek a felvételek nem sztárokat vonultatnak fel szerepeik jelmezében, hanem itt az „előadás a sztár", s a színész helyett a színpadkép festőiségén, a szereplők elhelyezkedésén, a mű legjellemzőbb jeleneteinek elrendezésén, a rendezésen van a hangsúly. A „Tragédiasorozaton" kívül ilyen nem akadt ebből a korszakból. Érdekessége még ezeknek a felvételeknek, hogy nem a sajtónak (illusztrációul), hanem árusításra, reklám céljából készültek, ráadásul nem is műteremben, hanem a Népszínház-Vígopera színpadán. Ennek a 25 darabból álló sorozatnak 18 eredeti példányát őrzi az intézet egy kis bőrkötéses albumban, melyet valószínűleg a fényképésztől, Kossak Józseftől kapott ajándékba Báthori Giza színésznő. Hasonlóan értékes az 1926-os operaházi Háry Jánosról készült fényképek albuma, ez volt ugyanis a daljáték első bemutatója. 2. Ebbe a csoportba szintén előadásokkal foglalkozó albumokat soroltunk, melyek a fényképeken kívül kritikákat, cikkeket, esetleg színlapokat is tartalmaznak egy adott előadásról, vagyis anélkül, hogy más forrásokhoz nyúlnánk már elég pontos képet alkothatunk általuk egy előadásról. Harsányi Zsolt és Hunyady Sándor 194l-es darabja, A tizedik kérő vígszínházi bemutatójáról készült album őrzi a színlapot, a szerzőkkel készített interjút, a megjelent kritikákat és a szereplőkről készített szerepes és jelenetképeket is. A színészalbumok, melyek vizsgálódásunk tényleges tárgyát képezik, három eltérő típusba sorolhatók: 3. A színészalbumok speciális esetei az emlékkönyv típusú albumok. Ezek, bár színész vagy színigazgató tulajdonában voltak, mégis róluk árulnak el legkevesebbet. Ezek a gyűjtemények pályatársak, kollégák, tisztelők arcképeit, az adott művészhez írt rövid üzeneteiket tartalmazzák, a kollegiális szeretet (vagy képmutatás?) bizonyítékait. Ezek születése általában egy emlékezetes eseményhez köthető, mint például Betegh László igazgatónak „a kolozsvári országos nemzeti színház történetében legkimagaslóbb év [1911-12] emlékére" készített album, vagy Faragó 50
