P. Müller Péter – Tompa Andrea: Színház és emlékezet (Színháztudományi szemle 34. OSZM, Budapest, 2002)

Tárgyi és szellemi emlékezet - Szúdy Eszter: Táncemlékek gyűjteménye

Táncemlékek gyűjteménye A könyvtár lassan újabb és újabb tánckönyvekkel bővült, majd a 60-as évektől a Táncszövetség saját kiadványai is gyarapították az állományt (például Táncművészeti Értesítő, Tánctudományi Tanulmányok, Külföldi Szemle, Táncművészeti Dokumentumok). A Szövetség társadalmi aktivistái szívükön viselték a művészeti ág írásos, vizuális, később audiovizuális dokumentumainak gyűjtését, következésül szépen gyarapodtak a sajtószolgálat lapkivágatai, a magyar és külföldi tánccikkek, aprónyomtatványok, programok, meghívók, plakátok. A 60-as évek végén Kaposi Edit, a Táncszövetség Tudományos Bizottságának a titkára javasolta egy táncarchívum létrehozását, a javaslatot Körtvélyes Géza főtitkár, illetve a Szövetség Elnöksége elfogadta, az 1969-es munkatervébe be is iktatta, a gyűjtemény létrehozását pedig Kaposi Editre testálta. A 70-es évektől megkezdődött egy intenzívebb beszerzési, gyarapítási munka: régi (néma) táncfilmeket vásároltak és a Televízió archívumából az ott letörlésre szánt filmeket játszottak át; az MTI-től, illetve közismert fotóművészektől - Korniss Péter, Eifert János, Mezey Béla - fotókat vásároltak. Mindezek mellé a Szövetségbe került a Muzsika című folyóirat táncrovatának (amely az 56-ban megszűnt Táncművészet kritikai munkáját igyekezett pótolni) fotóanyaga is. Szaporodtak a híres vagy idős művészekkel (például Rábai Miklós, Harangozó Gyula, Dienes Valéria és mások) készült hangdokumentumok is. Ajándékozás vagy vásárlás útján szintén gyarapodott az aprónyomtatványtár és a plakátgyűjtemény. Máskülönben a táncarchívum gyűjteményét a Táncszövetség (amely a MÜDOSZ székházában, a Gorkij fasor 38. alatt, a Színházi Szövetséggel egy szinten működött) költségvetéséből, a Minisztérium Kulturális Alapjából igényelt támogatásból, illetve különféle egyedi kérelmek útján tudták gyarapítani. Az egyre sokasodó dokumentumok szakszerű elhelyezése és feldolgozása azonban sokáig megoldatlan maradt. Hiszen az archívumnak nem volt főállású könyvtárosa vagy/és gyűjteménykezelője. Kezdetben csekélyke tiszteletdíjért, de főleg társadalmi munkában kezelte a gyűjteményt Maácz László, majd dr. Kaposi Edit, későbbiekben pedig nagy segítséget jelentett Téry Tibor gondos, odaadó munkája. A 70-es évek végén egy szakképzetlen és részfoglalkozású könyvtárkezelőt alkalmaztak. Végre 1982 nyarától, a Művelődési Minisztérium támogatása eredményeképp (Fuchs Lívia személyében) mégis lett egy főállású gyűjteményvezetője az archívumnak, 1985 szeptemberétől pedig egy főállású könyvtáros alkalmazására is sor került. Ám a már nagyon is időszerű személyi fejlesztés a sokasodó táncdokumentumok elhelyezésén mit sem javított. A könyvek nagy része a Szövetség folyosóin elhelyezett zárt szekrényekben kapott helyet, míg egy kisebb hányadát egy pinceraktárban tárolták a hagyatékokkal, a film és a teljes fotóanyag, az aprónyomtatvány-készlet és a sajtóanyag jó részével együtt. A táncszövetségi archívumi szobában csak a kézikönyvtárnak, a kurrens sajtódokumentációnak, a hanganyagnak, illetve később a még csekély mennyiségű videokazettának jutott hely. A kutatói szolgáltatás jószerint csak kölcsönzésre korlátozódhatott, nem lévén olyan önálló helyiség, ahol a helyben olvasás, kutatás, netán lemezhallgatás lehetséges lett volna. Mindezen elhelyezési és azzal összefüggő szolgáltatási gondok, no és persze anyagi problémák miatt felmerült a Szövetség vezetőiben, hogy az archívumot adják át az Állami Balett Intézetnek. Összeült a Tudományos Tagozat tagsága és igen heves viták közepette leszavazta - az elméletileg tetszetős megoldásnak tűnő, gyakorlatilag lehetetlen ötletet, részint azzal érvelve, hogy a táncművészképző iskola zárt intézmény, ahova 41