P. Müller Péter – Tompa Andrea: Színház és emlékezet (Színháztudományi szemle 34. OSZM, Budapest, 2002)

Tárgyi és szellemi emlékezet - Szúdy Eszter: Táncemlékek gyűjteménye

Táncemlékek gyűjteménye külső szakmai érdeklődők, kutatók nemigen hatolhatnak be. Ráadásul, mint kiderült, a Balett Intézet csak a könyvtárra és a videotárra tartott igényt, így félő volt, hogy az egységes gyűjtemény széthullik. Meglehetősen kemény küzdelmek árán sikerült elérni, hogy a Táncszövetség - a teljes táncszakma által igénybe vehető értékes gyűjteménye a helyén maradjon. Természetesen a helyszűke és egyéb problémák változatlanul megmaradtak. A 80-as évek második felében történtek lépések a gondok megoldására. Nevezetesen a táncarchívum önálló helyet kapott az Aradi utcai felújított üzlethelyiségben (amely két szobából és egy elég nagy raktárhelyiségből állott), ám a gyűjtemény egy része így is a zuglói pinceraktárban dohosodottporosodott. Vagyis ez sem volt ideális megoldás. Amikor pedig a társadalmi változásokhoz igazodva, a Magyar Táncművészek Szövetsége szükségszerűen egyesületté alakult, már nem rendelkezett azokkal a feltételekkel, amelyek a gyűjtemény fenntartásához, folyamatos fejlesztéséhez, tudományos feldolgozásához szükségeltettek. A Táncszövetség Elnöksége olyan megoldást keresett, amelynek révén az értékes táncgyűjtemény megfelelő és lehetőleg végleges helyre, állami kezelésbe kerüljön. Köpeczi Béla művelődésügyi miniszter a Színházi Intézetet javasolta. így a Táncszövetség elnöksége, Nóvák Ferenc főtitkárral az élen tárgyalásba kezdett dr. Kerényi Ferenccel, a Magyar Színházi Intézet igazgatójával a táncarchívum személyi, gyűjteményi állományának, felszerelésének, helyiségeinek leltár szerinti 1987. évi átadásáról. Idézek a Fuchs Lívia gyűjteményvezető, Maácz László, Körtvélyes Géza, Pesovár Ernő táncszövetségi elnökségi tagok összeállította beadványból, amely a Javaslat a Magyar Táncművészek Szövetsége Táncarchívumának integrálásáról a Színházi Intézetbe címet viselte. „A MTSZ Elnöksége halaszthatatlannak tartja, hogy a Szövetség birtokában lévő, három évtized alatt felgyülemlett, a maga nemében egyedülálló gyűjtemény a jövőben állami tulajdonba kerüljön. Ezért javasolja, hogy a MSZI. önálló részlegeként működjön, megőrizve korábbi sajátos, és részben a SZI-hez hasonló funkcióit..." (kézirat, OSZMI, Budapest, 1987. nov. 16.) A táncarchívum átadás-átvételére 1987 végén—1988 elején került sor. Az átvételkor dr. Kerényi Ferenc igazgató utasítása szerint a következő szempontokat kellett érvényesíteni: „- az intézeti bábgyűjteményhez hasonlóan az archívum komplex jellege megmarad - az archívum önálló szervezeti egységként kezelendő, topográfiai értelemben és a táncművészet sajátosságainál fogva is. Mindamellett az archívum működésében érvényesek az Intézet munkaszervezési normái, tapasztalatai. - az átvétel valamennyi fázisában biztosítani kell a folyamatos szolgáltatás fenntartását." (Igazgatói utasítás, OSZMI, HIV. szám 608.2/1987. Budapest, 1987. nov. 23. dr. Kerényi Ferenc) Az integrációt követő első időszakban az archívum még egy rövid ideig az Aradi utcai székhelyén üzemelt, s miután az intézet azt az üzlethelyiséget értékesítette (majd a pinceraktárt is felszámolta) költözött végleg a Krisztina körútra, ahol a gyűjtemény elhelyezése korántsem volt problémamentes, mert a Színházi Intézet szintén nem volt akkoriban bővében a helyiségeknek. A földszintet ugyanis az Elektromos Művek, illetve a Díjbeszedő Vállalat fiókja foglalta el. Az emeleti szobákban pedig még a Színházi Intézet különböző tárainak is szűkre szabott volt a tér. 42