P. Müller Péter – Tompa Andrea: Színház és emlékezet (Színháztudományi szemle 34. OSZM, Budapest, 2002)
Tárgyi és szellemi emlékezet - Szúdy Eszter: Táncemlékek gyűjteménye
Táncemlékek gyűjteménye tava, Csajkovszkij-Petipa-Ivanov klasszikus remekművének bemutatása következett, de legalább ekkora eredménynek számított, hogy ez évben (A hattyúk taván megelőzve) tartották a magyar nemzeti balett megteremtője, Harangozó Gyula egész estés táncművének is, a Keszkenőnek a premierjét. A klasszikus tradíció értékeinek, e nagyszabású daraboknak a betanulása pedig megkövetelte a táncosok még magasabb szintű technikai képzését, szükségszerű volt tehát 1950-ben az Állami Balett Intézet létrehozása. A táncszakma folyóiratát Táncművészet címmel 1951-ben indították útjára a Lapkiadó Vállalat kiadásában. A szaklap - a hivatalos kultúrpolitikai ukáz szerint publikációiban nemcsak a tánc minden ágazatával kellett foglalkozzon, hanem a szerkesztőség feladatául kapta a szakmai élet szervezését (például viták, ankétok rendezését, különböző munkaközösségek irányítását), továbbá pedig dokumentálási munkákat, táncos szakkönyvtár kiépítését, fejlesztését is. A szerkesztőség tehát a szakmai életet is szervezte, feladata volt a tánc területével való állandó személyes kapcsolat fenntartása. Ortutay Gyuláné Kemény Zsuzsa, a lap felelős szerkesztője, a legfontosabb szakkönyveket, kézikönyveket beszerezve, kis könyvtárat alakított ki, amely 1956-tól a Táncművészet megszűnésével a Táncszövetség tulajdonába került. (A tánckönyvek gyűjtögetését s a könyvtár létrehozását természetesen más táncszakemberek is szorgalmazták, illetve segítették, például Vályi Rózsi, Körtvélyes Géza, Kaposi Edit, Maácz László, Dienes Gedeon, Téry Tibor.) Az első Magyar Táncszövetség már 1948-ban megalakult. Az elnöki tisztséget az akkori kultuszminiszter Ortutay Gyula feleségére - Ortutay (Kemény) Zsuzsára bízták, a főtitkár pedig Téry Tibor lett, aki előzőleg a Munkás Kultúrszövetségben foglalkozott a táncügyekkel. Ez a Táncszövetség azonban még nem önálló szervezetként, hanem eleinte mint a Magyar Művelődési Szövetség táncszakosztálya működött. Pár évvel később, 1954 decemberében valóban létrejött a hazai táncszakma önálló társadalmi testülete, amely tömörítette a hivatásos táncművészeket, koreográfusokat, pedagógusokat, tudományos, elméleti szakembereket, hogy a magyar tánckultúra további fejlődését, a közvetlen feladatok és a távolabbi perspektíva meghatározását, a feladatok végrehajtását segítsék. A táncművészeti dokumentumok kezdeti és célzatos gyűjtése tehát a Táncművészet szerkesztőségéhez, illetve a Táncszövetséghez fűződik. Kaposi Edit tánctörténész elbeszélése szerint a táncdokumentumok tudatos gyűjtéséhez az az eset adott például nagy lökést, amikor Nádasi Ferenc balettmester (a Táncszövetség elnöke, a Balett Intézet vezető tanára, illetve 1960-6l-ig az Operaház balettigazgatója) 1966-ban bekövetkezett halálát követően egy házmester hívta fel néhány táncszakember figyelmét a Nádasi-hagyaték kukába kidobált darabjaira. A Táncszövetség mellett a Népművészeti Intézetben is folyt gyűjtőmunka, az 50-es évek elejétől elsősorban a XVTII-XIX. századi magyar tánctörténet írásos, ikonográfiái emlékeit, zenei anyagát kutatták fel, rendszerezték és publikálták. „Ezek eredménye lett többek között Szentpál Olga A csárdás és Vályi Rózsi szerkesztésében A magyar balett történetéből című tanulmánykötet is." (Kaposi, 1969: 41) A tanulmánykötet előmunkálatai során összegyűlt nagy cédulaanyag egyébként szintén a Táncszövetséghez került, a már említett szaklapnál összehozott kis könyvtárral együtt, amelyet jobbára Maácz László (aki később, az 1976-ban újraindult Táncművészet szakfolyóirat felelős szerkesztője lett) gondozott. 40
