P. Müller Péter – Tompa Andrea: Színház és emlékezet (Színháztudományi szemle 34. OSZM, Budapest, 2002)
Műfajok emlékezete - Tompa Andrea: Egy sebtében kipingált világ
Egy sebtében kipingált világ mindaz, amit az orosz kisember Puskinról tud, meg néhány népszerű opera, mely úgymond az ő műveiből készült. Felesleges újra elismételni, hogy a szövegkönyvek írói, ezek az ijesztő alakok, akik Csajkovszkij közepes zenéjére bízták az Anyegint vagy A pikk dámát, bűnös módon eltorzították a puskini szöveget. Bűnöst mondok, mert ez pontosan az az eset, amikor be kellett volna avatkoznia a törvénynek. Ha egy magánszemélynek megtiltja, hogy rossz hírbe hozza embertársát, hogyan engedheti meg az első jöttmentnek, hogy gátlástalanul meglopja és kibővítse egy zseni művét, mert az Anyegin és A pikk dáma dalszínházi változatánál nehéz elképzelni nagyobb ostobaságot." Fontos megjegyezni, hogy a valóság és valószerűség ellentétei a hiteles és a hamisítvány, az eredeti és a másolat, végső soron az élet és kópiája, azaz a színház szembenállása mentén írhatók le. A regény neveinek igen eltérő értelmezésével találkozunk a szakirodalomban. Houk (1985) például valamennyi nevet irodalmi előképre vezet vissza: Emmocskát Emma Bovaryra, möszjő Pierre-t Pierre Bezuhovra, Marfinykát egy Goncsarov regény hősére stb., anélkül azonban, hogy ennek igazi poétikai motivációját nyújtaná. Az alábbiakban mi csak azokat a neveket vizsgáljuk, amelyeknek valamilyen színházi aspektusa olvasható ki a regényből. A névtelenség, névvel fel nem ruházottság a szereplők egymás közötti felcserélhetőségére, maszkszerűségére utal. Már a regény nyitányában névtelen, kutyaegyenmaszkot viselő fegyőrök őrzik a börtönt. A börtönszemélyzet: Rogyion, Roman, Rodrig szintén felcserélhető neveket viselnek (ROgyion, ROman, ROdrig), amelyet a névrövidítés - ROgyA, ROmA, illetve az összeolvasztás („Roman és egyben Rodrig") tovább hangsúlyoz. Az egyik jelenetben Nabokov, mintha megfeledkezne arról, ki van a színen, ténylegesen fel is cseréli őket: nem az a szereplő megy ki, aki bejött. (Hogy ez írói tévedés lenne, azt egy ilyen tudatos szerzőnél ki lehet zárni.) Az egymással felcserélhető nevek maszkjátéka mint művészi eljárás A Keringő-találmány című drámában éri el apoteózisát. A drámában szereplő hadügyminiszter-tanács tizenegy tábornoka b, r, g mássalhangzók váltakoztatásából összeállított neveket viselnek (Berg, Brig, Breg, Gerb, Grob, Grab, Grib, Gorb, Grub, Burg, Brug). Valamennyi név ilyen vagy olyan nyelven, de főleg oroszul szemantizálható is (oroszul Gerb - koszorú, Grob - koporsó, Grab - rablás, Grib - gomba, Gorb - púp stb., németül: Berg - hegy, Burg - város stb.). Az egymással felcserélhető szereplőkhöz Nabokov az alábbi rendezői utasítást írta: „az utóbbi hármat (szereplőt) bábok játsszák, amelyek alig különböznek a többiektől". A szenilis, fogyatékos tábornokok - akárcsak a Meghívás börtönőrei - szintén egy ördögi hatalom szolgálói és szereplői. Színházi vonatkozása van Roman Visszarionovics 3 1 nevének is. Roman jelentése Romanus, római. A rómaiságra számos név és motívum utal a regényben: Cincinnatus 3 2 neve, Marfinyka gyerekének, Diomedonnak a neve, Cincinnatus „Quercus" (latinul: tölgy) című olvasmányának címe. Római eredetű a cirkusz első formája, 3 3 a Circus Maximus, a kegyetlen római játékok, a Ludi Romani helyszíne, amelyeken „a halál a közösségi élvezetek eszköze" 3 4; latin eredetű természetesen maga a cirkusz szó is. A római hagyományok cirkuszban való továbbéléséről tanúskodik az is, hogy a századvég oroszországi cirkuszai (így például a Nabokov által is látogatott pétervári Cinizelli-cirkusz is 1887-től) műsorukba iktatnak klasszikus római küzdőszámokat (Dmitriev 1977: 158). A lefejezés, amelyet - mint azt már fentebb említettem - Nabokov már a regény címében jelezni akart, szintén római eredetű kivégzési 143
