P. Müller Péter – Tompa Andrea: Színház és emlékezet (Színháztudományi szemle 34. OSZM, Budapest, 2002)
Műfajok emlékezete - Tompa Andrea: Egy sebtében kipingált világ
Egy sebtében kipingált világ forma 3 5; ezzel a római motívumkör tovább bővül. Ez a római mivolt azonban a regénnyel nem csak névetimológiai, motivikus, de tematikai kapcsolatban is áll. Ismeretes, hogy a római császárság avatta a hatalom és a manipuláció eszközévé a cirkuszt; erre utal Juvenalis klasszikus mondása, a „panem et circenses" is. Az önkényuralmi, demagóg rendszerben kapcsolódnak össze hatalom, cirkusz és kivégzés fogalmai is; a kor szokásai szerint a cirkusz, e hivatalos és ingyenes tömegszórakoztatás és látványosság porondjára fegyvertelen elítélteket tereltek be, akiket állatok marcangoltak szét vagy felfegyverzett emberek kergettek a szükségszerű, soha felmentéssel nem járó halálba. A kivégzés mint cirkuszi szórakozás első nézője tehát a római ember. Ezt a római hagyományt újítja fel Cincinnatus feláldozása is. A római kultúrkör beemelésével egyre több kulturális térre és időre válik érvényessé a regény; időben, történelmileg is egyre absztraktabb, általánosabb és egyre kevésbé lokalizálható világ teremtődik: a szöveg hol egy római, hol egy német vagy szovjet diktatúra regényen túli reáliáiból építkezik. (A szakirodalom ez idáig csak a német és orosz vonatkozásait tárta fel; lásd például Houk, 1985, tanulmányát). Emmocska nevének szintén színházi, cirkuszi konnotációja lehet. A Nabokov által ismert Cinizelli-cirkuszban számos Emma nevű művész volt, akik a kiterjedt család sarjaként a pétervári cirkuszban léptek fel. Nabokowal szinte kortárs Emma Cinizelli (1897-1975) műlovarnő, táncos (!) és zsonglőr, aki a forradalomig a pétervári cirkuszban lépett fel. 3 6 Mivel a regény főhősének eddig egyetlen névetimológiája, a római államférfinév, lényegi, tartalmi szempontokból nem etimologizálható/vezethető le magából a regényből, s így legfeljebb mint római mivoltra való utalás értelmezhető, illetve az egyéb latin-római motívumokkal kapcsolódik össze, poétikailag indokoltnak látszik egy mélyebb, a regény további motívumszintjeivel összefüggő névetimológia feltárása. Ez Cincinnatus nevének cirkuszi eredetében keresendő. Ezt a nevet viseli ugyanis Max Helbig (1870—1964) német zsonglőr (az olasz hangzású név felvétele a híres olasz cirkuszista családok eredetére utal; egy „olasz nevű oroszlánszelídítő" a regényben is felbukkan). A kevés rendelkezésre álló adat közt 3 7 találunk egy 1910-es plakátot, amely magát a művészt, hangszereket, gyertyatartót, pálmát, cilindert, esernyőt ábrázol; ezek mind ismert bűvészmutatványok kellékei (a plakátot a Markschiess-Van Trix-Bernhard Nowak cirkuszi plakátalbum, 1986, publikálta). A gyertyás mutatványhoz - az égő gyertyák eltüntetéséhez - hasonlót ír le Nabokov is, az önleleplező bűvész mutatványát elemezve (lásd alább). A felvett név bizonytalanságát jelzi a másik plakát, amely a korábbi „Cincinatti" helyett már „Max Cincinati" mutatványait hirdeti (forrás: Karl-Heinz Ziethen, Andrew Allen, 1985). Ez a Cincinati ún. szalonzsonglőr: a XIX. század végén felvirágzó mutatványtípus csak bizonyos kellékeket használ (cilinder, égő szivar stb.), mutatványának eleganciája, szépsége, a mozdulatok kecsessége ugyanolyan fontos szerepet játszik, mint maga a bemutatott trükk ügyessége; a szalonzsonglőr (más nevén „gentleman juggler") többet dolgozik a formai kivitelezés szépségén, mint a tartalmi mutatványon. 3 8 Max Cincinati, aki később gyermekeivel együtt lép fel, egy másik plakát szerint a párizsi Folies Berg res-ben, a berlini Wintergartenben, a londoni Empire Theatre-ben és az Egyesült Államok-beli Keiths Theatre-ben szerepel. Bár tudjuk, hogy a cirkuszművészek gyakran írattak plakátjaikra olyan fellépőhelyeket is, ahol soha meg sem 144
