P. Müller Péter – Tompa Andrea: Színház és emlékezet (Színháztudományi szemle 34. OSZM, Budapest, 2002)
Műfajok emlékezete - Tompa Andrea: Egy sebtében kipingált világ
Egy sebtében kipingált világ lazzikkal, szójátékokkal, komikus szituációkkal. A szerző eredetileg a Meghívás lefejezésre címet adta volna az orosz nyelvű regénynek, 1 1 és az angol címvariációban is ( Invitation to a Decapitation) a lefejezés szerepelt, de ezt a képzőismétlés miatt a szerző elvetette (akárcsak az Invitation to an Execution címet). Végül az angol Invitation to a Beheading valósította meg az eredeti szándékot. A cím szerkezete ezzel együtt minden variációban (a magyart is ideértve) egy vonzatos ige és ennek váratlan vonzatából áll. A „meghívás" alkalomra, eseményre, ünnepre, nyilvánosságra szól; a „meghívás táncra, keringőre" (priglascsenyie na tanyec, k valszu stb.) az oroszban is állandó nyelvi szerkezet. A keringő címbéli motívumát erősíti regénybeli felbukkanása is: az első fejezetben a cellába lépő börtönőr máris keringőre hívja a fegyencet, a börtön falára kifüggesztett börtönszabályzat-paródia 5. pontjának értelmében pedig „Dalolni, táncolni és az őrökkel évődni csak közös megegyezés alapján és a kijelölt napokon engedélyeztetik". A „tánc" kivégzéssel való behelyettesítése e művet egy másik, a Meghívás szomszédságában írt, a szintén táncos-című A Keringő-találmány című színdarabbal rokonítja. A többértelmű cím a keringő szó és a Válsz tulajdonnév játékán alapszik (az egész világot felrobbantani képes bomba tulajdonosát és titkainak ismerőjét ugyanis Szalvator Valsznak - azaz Keringőnek - hívják, így a cím szó szerinte jelentése „Válsz találmánya", amely ugyanakkor „A keringő feltalálása "-ként is olvasható). A két mű azonban sokkal bonyolultabb tematikai és poétikai szinteken is rokonítható: a világvége ott ugyanúgy csak egy keringő, mint Cincinnatus regénybeli kivégzése. Egy korábbi, 1928-ban írt regényben szintén központi motívum a keringő: a Korol, dama, valet {Király, dáma, alsó) című művet Buhks (1998) egyenesen keringő-regénynek nevezi; az elemző szerint e regény makrostruktúráját, motívumés tematikai rendszerét e tánc, a keringő modellje képezi. Buhks a Meghívás kivégzésre címét Karl Weber L'Invitation a la Valse zeneműve paródiájának tekinti (Buhks, 1998: 14), Houk (1985: 33) pedig Baudelaire L'Invitation au voyage művéből eredezteti. Értelmezésem szerint - nem kizárva Buhks elemzését, amely szerint a cím parodisztikus utalás - e teatralizált regény címe egy szélesebb értelemben vett előadásra, nyilvános eseményre invitálja az olvasót. A naturalista színházesztétika szempontjából a néző passzív átélő, szemben a (mejerholdi) konvenció színházának nézőjével, aki aktív résztvevő. A kivégzés - amint ezt a regény tematizálja - színházi előadás, s így a nabokovi címválasztás, amely már magában rejt egy önértelmezési mozzanatot, az olvasónak szóló meghívás; ez az olvasót szereplővé, résztvevővé, konstruktív partnerré avatja. A nyilvános kivégzés ünnepélyes, látványos esemény. A címben elkezdődik tehát a kivégzés teatralizálása, és ez a decapitatio mint színházi esemény tematizálódik majd a regény utolsó, XX. fejezetében. Delalande 1 2 Elmélkedés az árnyakról című művéből vett mottóban - még mindig a regény nyitányánál tartva - pedig megjelenik a regény egyik főszereplője, maszkja, a bolond 1 3: „Ahogy a bolond Istennek tartja magát, úgy hisszük mi azt, hogy halandók vagyunk." A regény szereplői - akik „szándékosan úgy vannak megalkotva, mintha kartonfigurák lennének, ruházatukat és arcfestésüket gyakran cserélgetik, egymás között is" (Johnson, 1978: 362) - mind festett maszkok, beöltözött színészek, egyenarcok, kétdimenziós lények. A börtönbe lépő Cincinnatus a folyosó „névtelen fegyőrei"-vel találkozik, akik mullból készült kutyamaszkot viselnek (7), amely a börtönben köte128
