P. Müller Péter – Tompa Andrea: Színház és emlékezet (Színháztudományi szemle 34. OSZM, Budapest, 2002)

Műfajok emlékezete - Tompa Andrea: Egy sebtében kipingált világ

Egy sebtében kipingált világ legelmélyültebb leírását Hansen-Löve (1999) összefoglaló tanulmánya adja, szorosan kapcsolódik a festészet, a látás, a láthatóvá tétel, a vizualitás elveihez. Dolgozatom e poétika egy újabb - színházi - dimenzióját kívánja feltárni; a teatralitás elvének elemzésében Hansen-Löve tanulmányának nyomdokain fogok haladni. A nabokovi teatralitás talán legpregnánsabb példája, az elemzett regény, két dráma „szomszédságában" helyezkedik el az életműben. Nabokov drámái - amelyeknek számát nehéz lenne meghatározni, mivel részint töredékesek, némelyeket pedig társszerző közreműködésével írt - két korszakban születtek. Az első darabok, az 1923-ban írt kis drámák, a korai 20-as évek Berlinjében születtek Nabokovnak a berlini orosz kabarészínházak műsorában való közreműködése hatására. A másik korszak a 30-as évek vége (kiemelendő az 1938-as év); Nabokov ekkor írja két, egész estés drámáját, a komédia műfaji megjelölésű Szobityie (Az eset) címűt, amely gogoli ihletésű ún. várakozásdráma (a darabot az évben be is mutatták), valamint az Izobretyenyie Valsza (A Keringő-találmány) című három felvonásos drámát (a dráma címének értelmezését lásd a továbbiakban). A szerző soha többé nem ír drámát (majd valamivel később amerikai irodalomtanárként ír színházi tárgyú esszét), a 30-as évek végén viszont nem csak a dramatikus műfaj, de a színház vonzáskörébe is kerül.

5 Ebben a korszakban az Ilja Fondaminszkij által létrehozott új párizsi Orosz Színház arra biztatja az írókat, hogy írjanak számára darabot. Fondaminszkij felkérésére íródik tehát e két darab is, melynek egyikét Jurij Annyenkov rendezésében be is mutatják (a másik darab rendezését szintén Annyenkov vállalta volna, de az előadás a rendező és a színház közötti nézeteltérés miatt nem jött létre). Nem sokkal később, 1941-ben Nabokov egyetemi kurzust tart a drámáról. E korszak regényei, a Meghívás kivégzésre, a The Real Life of Sebastian Knight (

Sebastian Knight igaz életé) vagy az 1946-ban írt Baljós kanyar {Bend Sinister), számos tematikai egyezésen túl, erős színházi hatásokat mutatnak. A Meghívás angol kiadásának előszavában Nabokov így ír művéről: „A regény orosz eredetijét pontosan egy negyed évszázada írtam Berlinben, több mint tizenöt évvel azután, hogy eltűntem a bolsevikok elől, a nácizmus pedig éppen teljes győzelmet aratott és össznépi elismerés üdvözölte. Hogy a könyvemből kiderül-e, hogy számomra ez az egész egy és ugyanaz a szomorú és pimasz bohózat, az igazi olvasónak ezzel nem kell többet törődnie, mint nekem." (

Invitation to a Beheading, 99 Ez a látszólag odavetett, mégis pontos műfaji megjelölés, a bohózat a regény tulajdonképpeni műfaja. Valójában tehát egy drámai műfajról van szó.

6 A bohózat nem csak műfaj, de a regényben motívumként többször is felbukkan. Izgalmas és sokértelmű Rogyion, a börtönőr freudi elszólása, aki azt tanácsolja Cincinnatusnak, hogy inkább tanulna meg kötni, úgy mint a többiek, és kötne neki egy „jó kis felsált"

7. Az oroszban Rogyion a „sarfik" helyett véletlenül „farsik"-ot mond, azaz fasírtot (ezzel - mint Buhks [1998: 124] rámutat - természetesen utal a majdani mészárlásra). Azonban - mint Pavis (1991: 405

8) is kifejti - a farce, bohózat szó a (német) Farsch-ból, a darált húsból eredeztethető, így tehát Cincinnatus farceszerű kivégzése és fasírttá aprítása egy közös etimológiai gyökben találkoznak.

9 A vérpadra szánt Cincinnatus édesanyja (vagy az édesanyát kényszeredetten játszó színész) is figyelmezteti fiát: „Na, csak ne menjen át bohózatba! Ne felejtse el, hogy ez dráma!" (104) Miközben természetesen ő, aki a kellékes vagy a rendező tévedése folytán nedves esőkabátot, de száraz cipőt visel, melodramatikus történeteket sző a nem létező apáról; ő az anyaparódia, mint Cincinnatus mondja, ő 126