Takáts József: Vörösmarty és a romantika (Színháztudományi szemle 33. MH-OSZM, Pécs-Budapest, 2000)
SZÖRÉNYI LÁSZLÓ: A magyar „dolce stil nuovo"
ban, tehát A Délszigetben vagy a Tündérvölgyben mutassam ki őstörténeten alapuló történetfilozófia és allegóriából kifejlő szimbolika egymás mellett élését. Úgy vélem ugyanis, hogy magában a Zalán futása ban is megfogható ez a kettősség. Itt az előhang kiemelten fontos, hiszen az ősi dicsőséget vagyis az egész rákövetkező epikus cselekményt, a honfoglalás történetét ezen előhanghoz képest példázatként olvashatjuk; voltaképpen tehát Vörösmarty megfordítja Prudentius szerkezeti megoldását, az őstörténet nála hátra kerül, Erény és Bűn csatájának jelenlegi állapota pedig előre. Ily módon az eposz jó vagy elvetemült hőseinek küzdelmében és halálában felhasználhatja azokat a véres csatajeleneteket, amelyeket a volt tanítványaihoz címzett allegóriában még mellőzött. Rövid közbevetett megjegyzés: természetesen egy percig sem akarom kisebbíteni magának Vergiliusnak és Zrínyinek modellképző hatását az epikus Vörösmartyra. Csakhogy semmi adatunk sincs arra, hogy Vergiliust antik vagy humanista allegorizáló kommentárral olvasta volna, Zrínyiről pedig ilyet nem is olvashatott, hiszen Kazinczy hosszas ígérgetése ellenére sem írta meg kiadásához a tanulmányt. Igazolható epikus olvasmányai közül tehát egyedül a Psychomachia nyújthatott számára igen nyomatékos eligazítást arra, hogyan lehet egy őstörténeti témát hagyományos hőseposzi eszközök alkalmazásával jelképes emberiség-költeménnyé formálni. A Dante által közvetített, skolasztikus filozófiatörténeti háttérrel magyarázható költői antropológia hatását fentebb említett tanulmányomban elsősorban három költeményre vonatkozóan elemeztem. Ezek: A Guttenbergalbumba, a Gondolatok a könyvtárban és Az emberek. Megemlítettem ugyanakkor azt is, hogy a Délszaki Tündér meteorológiai varázsereje meglepően hasonlít azokra a képességekre, amelyeket Aquinói Szent Tamás és Nagy Szent Albert nyomán Dante tulajdonít a démonoknak, akik képesek felhőket tornyosítani vagy vihart kelteni. Mindezt abban a feltételezésben tettem, hogy a Zalán futása írásának idején Vörösmarty már megismerkedett Dantéval; fogható bizonyítékot erre is a Teslér-féle könyvjegyzék átvizsgálásától remélhetünk. Hozzátenném azonban azt is, hogy menny és pokol látomásszerű megjelenítése a Tündérvölgy alapsajátsága is; e mögött is olvasmányélménynek kell működnie, hiszen az a pár sor, amelyet Vörösmarty bizonyosan olvasott az Erdélyi Muzéumban Döbrentei Gábortól Dantéról, az édeskevés volt a költői építkezéshez, legfeljebb felhívhatta figyelmét Dantéra. 16 Újra utalhatunk A Délsziget pokol-látomására is; ha mindezeket a mozzanatokat, melyek nyilván tovább szaporíthatok, összekötjük az említett nagy gondolati versekkel, akkor szerintem van bizonyos jogunk feltételezni azt, 16 Vö.: Döbrentei Gábor: Az anyai nyelven írás szükséges voltának megbizonyítása, Algarotti szerint. Erdélyi Múzeum, IV. 1815. 93-108. - A neolatin költészet ellen itt olvasható kirohanások figyelembe vehetők abból a szempontból is, hogy Vörösmarty diákkora után többé már nem írt latin verset. 93
