Takáts József: Vörösmarty és a romantika (Színháztudományi szemle 33. MH-OSZM, Pécs-Budapest, 2000)

SZÖRÉNYI LÁSZLÓ: A magyar „dolce stil nuovo"

történeti esemény szolgálhat alapul a hívő keresztény lelkében lejátszódó öldöklő küzdelem allegorikus megjelenítéséhez, amelynek tétje nem kisebb, mint az üdvösség. Ez magyarázza tehát a Bűnök és Erények párbaj-sorozatának vérfagyasztó kegyetlenségét: van itt lefejezés, dárdával való agyonszúrás ugyanúgy, mint mondjuk az ellenfél fejének nagy kővel való szétloccsantása. Ezt az igazi hőseposzi zordságot a szakirodalom meglehetősen idegenkedve tekinti és kevéssé tartja összeillőnek a keresztény jámborsággal. Utal erre M. Lavarenne is, aki kitűnő kritikai kiadásban tette közzé a szöveget, francia fordítással és alapos bevezető tanulmánnyal, valamint jegyzetekkel.

13 Érthetővé válik azonban az egész költői szándék, ha arra gondolunk, hogy Prudentius legalább annyira fontosnak tartotta a hősepikai műnem harcias csatajeleneteinek imitációját, mint az allegóriákba rejtett erkölcsi tanítást. Nyilván ez magyarázza óriási sikerét is, hiszen végig ezt a művét olvasták a középkorban, de túlélte a humanizmust is. Király György nem találta szövegét vagy részleteit a Vörösmarty korabeli iskolai tankönyvekben; hozzátenném azonban, hogy 1825-ben, a Lánghy István által a firenzei Giuseppe Gatti nyomán összeállított és bővített latin költészeti szöveggyűjtemény már ismét használja a Prudentiusból vett idézeteket.

1

4 Véleményem szerint Vörösmarty hasznosította a Prudentius előszava és a tulajdonképpeni cselekmény közötti ellentmondás tanulságát. Egyrészt megtanulta, hogy igazán hitelesen a nemzeti történelem epizódjaira illetve sorsfordulóira lehet alapozni az emberiség sorsáról, az üdvösségért folytatott küzdelemről írott költeményeket. Nem véletlenül használom a nemzeti történelem kifejezést: Prudentius és más keresztény római költők ugyanis a maguk nemzetének a keresztény hívők közösségét tekintették, nem pedig Romulus ivadékait; Prudentius egyenesen nyugatra teszi az ördög lakhelyét, amely egyes magyarázók szerint magára Rómára, a nyugat-római császárság fővárosára vonatkozik. Nem tagadom természetesen, hogy Vörösmartyra a nemzeti történelem kiaknázásának gondolata Shakespeare művei alapján is hatott - ezt hangsúlyozzák föntebb idézett anglista elemzői -, de nagyon fontosnak tartom azt, hogy epikus mintát is látott maga előtt, amely felbátorította az őstörténeti és üdvtörténeti mozzanatok tudatos egymásba játszatására. Hadd utaljak A Délszigetre, amely sok olvasat szerint a legelrugaszkodottabban fantasztikus műve a költőnek, s amely mögött - véleményem szerint - mégiscsak kitapintható a hun-magyar őstörténeti kontextus.

1

5 Sőt, tovább is mennék annál, hogy csupán az úgynevezett fantasztikus eposzok13 Prudence. Tome III. Psychomachie, Contre Symmaque. Texte établi et traduit par M. Lavarenne, Paris, 1948. 14 Delectus Poetarum. I—II. Budae, 1825. 15 Vö. konferenciánk szervezőjének, Takáts Józsefnek hajdani szakdolgozatával: Vörösmarty Mihály úgynevezett epikai korszaka. Szeged, JATE, 1989. (kézirat), valamint Gere Zsolt tanulmányával: „Hat gím jőve sebten elébe" (Vörösmarty eposzterve és őstörténeti felfogása a Zalán futását követően). Irodalomtörténeti Közlemények, 2000/3-4, 454-496. 92