Takáts József: Vörösmarty és a romantika (Színháztudományi szemle 33. MH-OSZM, Pécs-Budapest, 2000)

SZÖRÉNYI LÁSZLÓ: A magyar „dolce stil nuovo"

Kiss Ernő munkáját nagyon sok tekintetben pontosította és továbbfejlesztette Fest Sándor, aki a shakespeare-i motívumokat mutatta ki Vörösmarty első két drámájában).

41915-ben pedig megjelent az a tanulmány, amely mai napig távlatokat nyitó megközelítésben tárgyalta Vörösmarty indulásának világirodalmi kapcsolatait, azaz Király György cikke: Vörösmarty Volt tanítványaimhoz című költeménye.

5 Ebben bebizonyítja, hogy Vörösmarty ismerte és felhasználta Prudentius Psychomachia című allegorikus kiseposzát; megállapítja a különbségeket is, melyeket egyrészt esztétikailag minősít, másrészt a Vörösmartynál igen erős - elsősorban Cicero és Seneca által közvetített - sztoikus hatással magyaráz, végül pedig megállapítja: „Még ugyan inkább a könyvekből, mint lelkéből merít, de hatalmas képzelete és ennek kifejezője, a képekben dúskáló, melodikusán hullámzó nyelve nem szorul eltanult frázisokra, kifejezésekre, fordulatokra, maguktól ömlenek ezek kiapadhatatlan erővel. Ez már az új költői nyelv, a magyar dolce stil nuovo, melynek ő a megteremtője, legnagyobb mestere, s amely e költeményben szólal meg először."

6 Ezen a ponton szeretném megjegyezni, hogy egy nemrég írott tanulmányomban, amely Nihilizmus vagy skolasztika? címmel jelent meg a Magyar Naplóban, hosszan foglalkoztam Vörösmarty és Dante föltételezhető kapcsolatával. Az ott leírtakat természetesen nem akarom most megismételni, de a továbbiakban óhatatlanul is utalnom kell néha e cikk gondolatmenetére. Mindenesetre már abban is kiemelt jelentőséget tulajdonítottam Király György gondolatának, és benne az első csíráját láttam annak a tárgyalásmódnak, amely egységben szemléli Vörösmarty egész életművét, meghaladva a fentebb ismertetett bifurkációt, és amelynek mai napig legmegszívlelendőbb terméke Martinkó András 1974-ben írott tanulmánya: A „földi menny" eszménye Vörösmarty életművében.

7 Véleményem szerint Király György már tisztában volt azzal, hogy ha a dolce stil nuovót emlegeti, akkor elsősorban és legfőképpen magára Dantéra kell gondolnunk, nem pedig a Dante által ezzel a kifejezéssel illetett költőiskolára általában. Király italianisztikai műveltsége és érdeklődése elsőrendű volt és nyilván körülbelül olyan módon gondolkozhatott erről az iskoláról, mint Fülep Lajos, aki 19141916 között írta Dante című tanulmányát illetve könyvfejezetét, amely végül is kefelevonatban maradt, és csak nemrég jelent meg nyomtatásban; ő pedig így látta: „A dolce stil nuovónak, szóval annak a költői iskolának, melynek Dante is tagja, melyhez már nem távoli és közvetett kötelékek fűzik, mint a laudák költőihez, hanem a tudatosan közös törekvés és művészi versen4 Fest Sándor: Shakespeare-i motívumok Vörösmarty történelmi drámáiban. In: Magyar Shakespeare-Tár. X. 1918. 174-193. 5 Irodalomtörténet, IV. 1915. 87-95.; kötetben: Király György: A filológus kalanáozásai. Vál. és az utószót írta: Kenyeres Ágnes. Budapest, 1980. 153-161. 6 Lm. 161. 7 Martinkó András: Teremtő idők. Budapest, 1977. 172-221. 90