Takáts József: Vörösmarty és a romantika (Színháztudományi szemle 33. MH-OSZM, Pécs-Budapest, 2000)
ZENTAI MÁRIA: Az íbisz legfeketébb tolla
ti program kialakítása és valóra váltása során nem a filozófiai alapkérdések szerepeltek az előtérben. Békés Vera kutatásai szerint az Akadémia romantikus-liberális tudományfelfogásába illeszkedően a korszak nyelvbölcseletét is alapvetően a göttingai-herderi paradigma keretei határozzák meg, bár időnként megjelennek, keverednek a racionalizmusra jellemző elemek is. Teleki József 1816-os és 1818-as pályaműveinek, Czuczor Gergely, Kölcsey Ferenc leveleinek, Fogarasi János írásainak 3 8 közös előfeltevése a nemzeti nyelv organikus volta, az individuum és az emberi egyetemesség szélső szintjei helyett az Eigentümlichkeitre, a különösségre való koncentrálás, más nézőpontból a saját szociokulturális szféra 3 9 domináns szerepe. Ha valószínűsíthető, hogy Vörösmarty szellemi környezetében alapvetően a nyelv ezen nem-privát 4 0 koncepciója érvényesült, akkor ebben a kontextusban megnövekszik azoknak a szövegrészleteknek a jelentősége, ahol a nyelv aktív ágensként jelenik meg. így két különböző, ha nem is élesen elváló csoportba rendeződnek az idézetek. Az egyik csoport csak annyit állít, hogy tudat és nyelv elválik egymástól: „Nem érez, aki érez / szavakkal mondhatót" (Idához); édes titkok, melyeket „nem esküdött szó, nem súgott ajak" (Az éj és a csillag); isteni segítség kérése annak a kimondásához, amit a lélekben írva hagyott a teremtés (Berzsenyi emléke). A másik csoportban viszont ezen túlmenően a nyelv aktív, eleven, de negatív hatású cselekvő is: vét a léleknek (Honszeretet), elöli a megismerésre törő szándékot (a Tudós monológja), sőt, a belső érzések ellen perlekedik: „Mintha belső érzemény, / S a hazudni termett szó, / Váltig meg nem egyezvén, / S mindenik bizván ügyébe, / Mint makacs két osztozó, / Felvinnék a pert az égbe." (A szent ember). A szinte jelenetté kerekített utolsó hasonlat mögött középkorias téma sejlik föl: a Jó és a Rossz harca az emberért. 4 1 Vörösmartynál nyilvánvalóan 38 Vő.: Békés Vera, i.m. II.l. - II.1.8. 39 Vö.: S.Varga Pál: „...az ember véges állat..." (A kultárantropológia irányváltása a felvilágosodás után - Herder és Kölcsey) Fehérgyarmat, Kölcsey Társaság, 1998.; különösen az 5., 6., 7. fejezet. 40 A privát-nem-privát dichotómia Ludwig Wittgenstein nyelvfilozófiai nézeteinek alapvető fogalompárja. A descartes-i racionalizmuson alapuló, a nyelv eszköz-jellegét és így az egyén belső, közvetlen, saját érzéseit közvetítő szerepét állító felfogást nevezi privát nyelv koncepciónak, amivel szemben ő a nyelv nem-privát koncepcióját fejti ki: „A szójelentés-használat tehát bonyolult szabálykövetési tevékenység, s mint ilyen, mélyen beleágyazott az őt fenntartó közösség létezésmódjába, életformájába." Békés Vera, i.m. 28-30. 41 Ha a téma középkori eredetű is, változatai azért több művészeti ágban, jelentős művekben bukkannak fel a XVIII. század végén és a XIX. században is: William Blake 1795-ös képe, A jó és a rossz angyal harca egy gyermekért; Mozart Varázsfuvolajában a Sarastro-Éj királynője vetélkedés; E. T. A. Hoffmann novellái közül több is, például a Diótörő és Egérkirály története; magának Vörösmartynak a Csongor és Tündéié, amelynek olvasata kiindulhat abból is, hogy Tünde és Mirigy küzd Csongorért. A Faustnak, Az ember tragédiájának és Ibsen Peer Gyn/jének is vannak hasonló implikációi. 85
