Takáts József: Vörösmarty és a romantika (Színháztudományi szemle 33. MH-OSZM, Pécs-Budapest, 2000)
Z. KOVÁCS ZOLTÁN: Rom, romantika, romantikus irónia
szekapcsolás funkciója helyett mintegy az inventio és az elocutio műveleteinek tárgyát képező res és verba közé férkőzik, azok különbségeit hangsúlyozva. A bizonyítékok e latolgató elrendezését nevezi Csetri Lajos „mérlegelőnek". 2 0 A „mérlegelő" retorika fényében a zárlat - következetlen „happy end" helyett - valamiféle „korlátozott nemzeti fejlődéshit" (szintén Csetri Lajos kifejezése 2 1) paradoxonjának megfogalmazásaként olvasható: vagyis az egymással egyenrangú, egyenlő megalapozottsággal és eséllyel rendelkező lehetőségek felsorolásának felfüggesztéséről, de nem lezárásáról van szó. 22 A Gondolatok így a rongy-papír-példázat aporetikusságának feloldás nélküli kifejtéseként olvasható, ahogy ezt, más megfogalmazásban ugyan, de roppant alaposan fejti ki Mesterházy Balázs Gondolatok-tanulmánya. 2 3 A Gondolatok zárlatának „olyan magasra tettük, mint lehet" önkorlátozó és ugyanakkor bizakodó gesztusát a Bábel-példázatban olvashatjuk előre, s ugyanakkor ez az a szöveghely, amely a leginkább érvénytelenítheti a zárlat bizakodó értelmezését - anélkül azonban, hogy puszta hibát, következetlenséget látnánk benne. A Bábel-példázat ugyanazzal a jelentőséggel bír, mint a vers egészének vonatkozásában értett rongy-papír allegória, amely egy lejegyzett, papírra nyomtatott írás formájában állítja minden írás (szándékoltreferenciális) jelentésének eltérülését. Ha ebben az összefüggésben tekintjük valamire exemplumként szolgáló parabolának a Bábel-részt, akkor az a vers olvasásának, a minden olvasatra jellemző részlegességnek az allegóriája lehetne. Hasonlóan értelmeződik át A Rom példázatossága is, ha - a korábbiakra visszautalva - egyszerre tekintjük allegorikus (mint Erdélyi) és romantikus (mint az Aurora) költeménynek. A küzdelem nemcsak a Gondolatok témájának szintjén jelenik meg, hanem a retorikai szerkezetben is, aminek következtében A Romhoz hasonlóan a Gondolatok jelentése is hangsúlyozottan a befogadás teljesítménye. Mindkét szöveg jelentésének alapjellegzetessége értelmezésük „progresszivitása", lezárhatatlansága, ami a befogadás oldalán az ironikus önreflexivitás kényszerének hangsúlyozását jelenti. A Rom és a Gondolatok olvasásának ez az a pontja, ahol romantika és irónia összefüggései újból, immár a megkövetelt módszertani reflexió tekintetében felvethetők. Úgy tűnik, az értelmezés akkor vehet részt a két vers, tágabban Vörösmarty hagyománytörténete és a romantika újabb irodalma közti párbeszédben, ha tudatosítja azt az összeférhetetlenséget, amely az ol20 Csetri Lajos: Vörösmarty Mihály: Az emberek. Tiszatáj, 1975/12, 58. 21 Csetri Lajos: A Vanitatum vanitas értelmezéséhez. In: „A mag kikél". Szerk.: Taxner-Tóth Ernő. Budapest-Fehérgyarmat, Kölcsey Társaság, 1990. 57. 22 Ennek az értelmezésnek az irányába mutatnak Szegedy-Maszák Mihálynak és S. Varga Pálnak azok a megállapításai, amelyek hangsúlyozzák a zárlat megoldás nélküli voltának jelentőségét. Szegedy-Maszák Mihály: Ä kozmikus tragédia romantikus látomása. In: uő.: Világkép és stílus. Budapest, Magvető, 1980.; S. Varga, i. m. 23 Mesterházy Balázs: Gonáolatiság, retorika, irónia. Literatura, 1999/1. 71
