Takáts József: Vörösmarty és a romantika (Színháztudományi szemle 33. MH-OSZM, Pécs-Budapest, 2000)
Z. KOVÁCS ZOLTÁN: Rom, romantika, romantikus irónia
A rongy-papír-parabola csak egyetlen útját látja a hazugság elkerülésének, ez pedig az olvasás teljes reflexivitása, a könyv lapjaira írt szavak helyett a „papír" értelmezése - az ideologikus jelentéseket eredményező íráson átütő „vízjel" olvasása. Az „irtózatos hazugságnak", az olvasás ideologikusságának kritikájában azonban a jelölő materialitása, a nyelvi jel teljes önmagára vonatkozása csak az ellenkező végletet képviseli a Gondolatok gondolatmenetében. 1 7 Arra nézve, hogy a vers miért folytatódik, mégpedig a könyvek, az alkotás értelmességét bizonyító exemplumok keresésével, a Vörösmarty-irodalom meglehetősen kidolgozott magyarázatokkal rendelkezik. E magyarázatok, amelyeket talán a Horváth János-i „egyetemes lírai részvét" gondolata köré lehetne elrendezni, 1 8 mindegyike számol azzal, hogy milyen következménnyel jár a könyvek anyagának eredettörténetét taglaló szövegrész azoknak a további passzusoknak a jelentésére, amelyek ideologikus hazugság és ironikus viszonylagosság között igyekeznek megoldást találni. Babitstól Szerb Antal, Barta János és Martinkó András Vörösmarty-tanulmányain keresztül egészen S. Varga Pál XIX. századi világképeket tárgyaló könyvének Vörösmarty-fejezetéig és Balassa Péter Vörösmarty-tanulmányáig találkozhatunk a rongy-papír-példázatban megjelenített, nem-ideologikus értelmezés és az ezt mégiscsak korlátozni igyekvő akarat küzdelmének különböző dramatizálásaival. Babitsnál ez az „igazi" Vörösmarty elfojtásának kórtörténetét, Martinkónál a „felvilágosult romantika" elképzeléséből eredő ellentmondások feltárását, Bartánál a filozófiai és nemzeti horizonton megfogalmazódó kételyek felemás esztétikai feloldását eredményezi (a Gondolatok Bartánál mindhárom szféra jellemzésekor kulcsszerepet játszik). 1 9 Az „egyetemes lírai részvétnek" a világosan körvonalazható, programszerű megoldásokra vonatkozóan bomlasztó elképzelését azonban, közelítve A Rom értelmezéséhez, összekapcsolhatjuk úgymond „szövegközelibb" értelmezési horizonttal is. Ha a retorikai traktátusok nyelvét vesszük elő, s a három alapvető retorikai művelet (inventio, dispositio, elocutio) összefüggéseire koncentrálunk, akkor a Gondolatok jelentés szerkezetét a három művelet egyensúlyának megbomlásaként is leírhatjuk. A rongy-papír-példázattal paradigmatikussá váló összeegyeztethetetlenség (ideologikusság vagy materialitás) nyomán ekkor a szintagmatikusan meghatározott dispositio az ösz17 A nyelvi materialitás egyik alakzatának, a pleonazmusnak az olvasását éppen a „vízjel retorikájaként" írja le Szilasi László: Pleonazmus: a vízjel retorikája. In: Hárs Endre - Szilasi László: Lassú olvasás. Történetek és trópusok. Szeged, JATE-Ictus, 1998. 18 Horváth lános: Vörösmarty. In: uő.: Tanulmányok. Debrecen, Kossuth Egyetemi, 1997.1. 19 Szerb Antal: Vörösmarty-tanulmányok. In: uő.: Gondolatok a könyvtárban. Budapest, Gondolat, 1971.; Martinkó András: A „földi menny" eszméje Vörösmarty életművében. In: uő.: Teremtő' idők. Budapest, Szépirodalmi, 1977.; Barta lános: A romantikus Vörösmarty. Nyugat, 1937/12, és 1938/1; S. Varga Pál: A gondviseléshittől a vitaiizmusig. Debrecen, Csokonai, 1994.; Balassa Péter: E zűr-mindet látni. Esszé Vörösmartyról. In: uő.: Koldustorta. Budapest, Magyar írószövetség - Belvárosi Könyvkiadó, 1998. 70
