Takáts József: Vörösmarty és a romantika (Színháztudományi szemle 33. MH-OSZM, Pécs-Budapest, 2000)
Z. KOVÁCS ZOLTÁN: Rom, romantika, romantikus irónia
veg témája az emberi törekvések lehetőségeinek latolgatása, akkor e törekvések határainak megvonása már nem tartozik A Rom illetékességi körébe. A parabola optimista vagy pesszimista jelentése megbukik a szöveg poétikai struktúráján - ám, és talán ezt kell hangsúlyozni A Rom (és Vörösmarty) romantikussága kapcsán, egyik jelentésbeli összetevő sem érvényteleníti a másikat, egyik sem alapvetőbb a másiknál. Vagyis a hagyománytörténeti jelentések elemzése nélkül nem nyílik mód a retorikai-poétikai szerkezet sajátosságainak jelentőséggel való felruházására, s ugyanakkor például a narratív szerkezet nehézségeinek elemzése nélkül a hagyománytörténet meglátásai csak merev, Vörösmarty értelmezésére (további olvasására, újraolvasására) nem késztető intézményt alkotnak. Az allegorikusságot tekintve éppen fordítva áll a helyzet a Gondolatokkal. A rongyból készült könyveket tárgyaló rész és a Bábel-történet olyan „példázatok" (exemplumok), amelyek a kifejtett probléma megvilágítására és a megoldás alátámasztására szolgálnak. Babits Mihály különböző művei a rongy és papír összefüggés több olvasatával is szolgálnak. A férfi Vörösmartyról írva Babits annak példázatát látja a szöveghelyben, hogy éppen a szép, magasztos könyvek voltak „minden bajnak okai", így nem is szolgálhattak orvosságként, „ez a homeopátia" nem sikerülhetett. 1 5 A 30-as években A mai Vörösmartyról szólva ebben a részben a „szociális probléma" kifejezőjét látja, 1 6 míg a Verssor az utcazajban című verse a „számon kívül maradtak: Ixion" sort az ember ideológia általi meghatározottságának kritikája felé bontja ki: a betűk itt a világító reklám-transzparensek formájában jelennek meg, a papír pedig maga a lemeztelenedett, „hússá" redukálódott ember, aki ruha gyanánt hordja a „lángoló betűket". A vers nyugtalanító alapgondolata szerint nemcsak a reklámfeliratok vesztik el értelmüket őket olvasó ember híján, hanem az emberi mivolt is csak e feliratok fényében, az ideológia általi megszólítás révén artikulálódhat. A papír eredettörténetét taglaló résznek tehát az jelenti a szociális problémánál alapvetőbb, bár attól nem elválasztott kérdését, hogy lehetséges-e olyan olvasási mód, amely ellenáll a jelentés ideologikusságának (amin a nyelvi és a tapasztalati valóság összeegyeztetését értem), létezhet-e olyan könyv, amely nem válik azonnal hazugsággá, mihelyt leemelik a könyvespolcról. 15 Babits Mihály: A férfi Vörösmarty. In: uő.: Magyar irodalomtörténet arcképekben. Budapest, Kairosz, 1996. 105. A homeopátia sikertelenségének említése ironikus színezetet nyer Vörösmarty Hahnemann-rajongásának fényében, s különösen jelentőségteljes az „irányzatosság" melletti érvelésmódok és a „hasonszenvi gyógymód" mechanizmusának párhuzamait tekintve. Vö.: Z. Kovács Zoltán: Diagnózis és irónia. A falu jegyzője és az irányzatosság retorikája. In: Diagnózis. Pécs-Szeged, Szép Literatúrai Ajándék-különszám, 1998. 16 Babits Mihály: A mai Vörösmarty. In: uő.: Keresztül-kasul az életemen. Budapest, Kairosz, 1997. 107. 69
