Takáts József: Vörösmarty és a romantika (Színháztudományi szemle 33. MH-OSZM, Pécs-Budapest, 2000)
Z. KOVÁCS ZOLTÁN: Rom, romantika, romantikus irónia
Ugyanakkor nem tekinthetünk el a romantika progresszivitásának egyfajta narratívaként való értelmezésétől sem, amely kihat a romantika történeti értelmezésére is. Nem jelentőség nélküli, hogy Paul de Man, aki a romantika tanulmányozásának alapjellegzetességét a nyelv és a valóság közti szakadás belátásában látja, aminek kitüntetett alakzata az irónia, Az olvasás allegóriáinak (a retorikai olvasás kanonizált könyvének) bevezetőjében fontosnak tartja megjegyezni: könyve „történeti tanulmánynak", „a romantikára vonatkozó történeti reflexiónak" indult, ám a „helyi értelmezési problémákkal" szembesülve „az olvasás elméleteként" végezte. 9 Ahogy azonban Az olvasás allegóriáinak keletkezéstörténetét felvillantó előszó is utal rá, ez a „váltás" (shift) nem azonos a „túllépéssel", a keretként, kiindulási pontként, kezdeti tételezésként funkcionáló történeti szempontok nem hagyják érintetlenül a könyv ezeket aláásni látszó elemzéseit. A továbbiakban azt próbálom meg röviden felvázolni, hogy miképpen függnek össze A Rom és a Gondolatok értelmezésének „helyi nehézségei" és ezek értelmezési hagyományai a két szöveg s ezen keresztül Vörösmarty romantikusságával. A Rom a Vörösmarty-irodalom szerint parabolisztikus történetként olvasandó. Hogy azonban az allegorézis itt nem működik rutinszerűen, azt már Erdélyi Jánosnak az a megjegyzése jelzi, amely szerint ugyan „allegóriai költeményről" van szó, ám „kivenni bajos", „mi légyen ezen allegória értelme", bár abban biztos, hogy a történet „vigasztalanra visz", így a költői igazságszolgáltatás hiányára hivatkozva, hasonlóan Toldy Ferenchez, mégis elég alapot talál a mű elítélésére. 1 0 (Allegorézisen egy történetnek retorikus parabolaként való értelmezését, vagyis - Mauren Quilligan allegória-könyvét idézve - az „elrejtett jelentésnek" egy „vertikálisan szintezett", „hierarchizált jelentésstruktúrából" való „kibányászását" értem. 1 1) Erdélyi félelmeit némileg igazolva, Zentai Mária szerint itt nem az úgynevezett „boldogságkereső művek" egyikéről van szó (hiszen a vándor halálát keresve téved Romhoz, akinek álmai ráadásul a rombolás istenétől függnek), hanem az emberi létezés értelmének, pontosabban értelmetlenségének ábrázolásáról. 1 2 9 Paul de Man: Allegorie s of Reading. New Haven, Yale University Press, 1979. ix. A fordítás eredete: Paul de Man: Az olvasás allegóriái. Ford.: Fogarasi György. Szeged, Ictus-JATE, 1999. 7. 10 Erdélyi János: Irodalmi tanulmányok és pályaképek. S. a. r.: T. Erdélyi Ilona. Budapest, Akadémiai, 1991. 11 Maureen Quilligan: The Language of Allegory. Ithaca, Cornell University Press, 1979. Az idézőjeles jellemzők lelőhelye: 32. 12 Zentai Mária: Vörösmarty Mihály: A Rom. In: Acta Históriáé Litterarum Hungaricarum, Tomus XVIII. Szeged, 1981. „A Rom tragikumát elemzői általában [...] a negyedik álom kudarcában látják. Evidenciának tekintik ugyanis, hogy a nagy közösségért hozott áldozat és harc ideálja azonos a keresett értelemmel, hogy a beteljesülés végleges megoldást nyújtana, pozitív választ adna az alapkérdésre. De semmi bizonyítékunk nincs arra, hogy valóban így történne." 112. 67
