Takáts József: Vörösmarty és a romantika (Színháztudományi szemle 33. MH-OSZM, Pécs-Budapest, 2000)

ROHONYI ZOLTÁN: Szimbólum, allegória és a korai Vörösmarty

lyezhetők el, vagyis - Paul de Mannal szólva - szimbolikusként olvashatók (lásd a Temporalitás-tanulmány Meillerie-jelenetének elemzését). Az bizonyos, hogy personificatiói (például „vad hírnek ordítozó szája"), allegorikus metonímiái (Jevével kapcsolatos a „gyászos napnak siralmas hajnala"), kiasztikus szemantikai ambiguitásai („S a föld ing alatta ingó nagy fejével") allegorizációról tanúskodnak, akárcsak a tündérlány képviselte csábítás vagy a Csaba égő szégyenét festő hasonlat Mint széltől hajtott fa vadon erdejében Visszahajol ismét szélnek ellenében; Úgy fordult meg napnak fiára fenébben Az elbúsult Csaba égő szégyenében. 4

7 de hasonlóan minősíthető a lelki zavarát kifejező antitétikus első megszólalása, a jövendölő madár jelenete vagy a Jeve halálára s halál utáni bírására vonatkozó rájátszásos verbális csata a tündérrel, miközben a természetfölötti erők módjára megáradó hegy leírása hiperbolizált szimbolizációként olvasható, akárcsak a három kör húzása maga köré a tündérrel való összecsapás előtt. Az elemek tombolása valóban a kimondhatatlanra figyelmeztet a rettegés nyelvén: Zúgó fenekéről fölfordult az özön, Eloltott minden fényt a magas égkörön, Hajlott és csikorgott a cédrus fa közön, Setétség lett úrrá ékes tündérvölgyön. Setétség, rémarczú szülötte az éjnek, Mellytől illy zavarban halandók rettegnek. Megröppent a sas is fölötte fészkének, S csak alig parancsolt szive félelmének. 3.2. A teoretikus kifejtés nyomán talán elfogadhatóan allegorikusnak tekintett Tündérvölgy után, poétikailag és szemléletileg nehezebb feladatként, a szimbolikus-mitikus struktúra megteremtése következett Vörösmarty zsenijének belső törvényei szerint. A Délsziget - éppenséggel eszméinek képileg határolatlan tevékenysége, a metaforikus struktúrák többértelműsége, sőt töredék jellegén túl, vagyis szimbolikus jellege miatt - értetlenkedő olvasót talált Berzsenyiben (aki pedig a poézisről szólva joggal hivatkozott a „symbolák hímes fátyolára"), hogy ezzel megelőlegezze A vén cigány sorsát, de hatástörténetét is. A Nyugat Vörösmarty-recepciója, majd a 30-as évek nagy értelmezői biztosítják számára a jelentős műveknek kijáró helyet. A költe47 Az idézetek a kritikai kiadásból származnak: Vörösmarty Mihály összes művei. 5. köt. Nagyobb epikai művek II. S. a. r.: Horváth Károly és Martinkó András. Budapest, 1967. 54