Takáts József: Vörösmarty és a romantika (Színháztudományi szemle 33. MH-OSZM, Pécs-Budapest, 2000)
ROHONYI ZOLTÁN: Szimbólum, allegória és a korai Vörösmarty
repére lépjünk, az alkotói én fenomenalitása és nyelvisége tekintetében viszont Ludwig Tieck kópiaellenes tiltakozása s az érzés mélységéből feltörő művészeti ösztön (valami Natur) műalkotást átható erejének a hangsúlyozása emelhető ki. 3 2 Nem „élményről", hanem a transzcendentális szubjektivitás adottságáról, a képzelőerő szabad játékáról van szó, mely a költészetben szimbolikusan ábrázolja azt, „ami megvonja magát." 3 3 A mű totalitásként s az antik világnak szimbolikusként való schellingi értése Novalisnál radikális értelmezésnek adja át a helyét: a tudat végtelen reflexiói révén az abszolútot soha el nem érő filozofikus mozgást felváltja a művészet, s az ezt uraló szimbólum funkciója. Láthatóan itt kétféle aspektusról van szó, a novaiisi formálisan a (iii) jelentés tartományát idézi, miközben reflexivitás és nyelv, a bölcseleti igény reflexiós beteljesíthetetlensége s a tudat egységének a lebontása a szimbolikus kielégítés révén, illetve a tudat önközvetítése 3 4 releváns mozzanatként különül el attól. Ez utóbbi mozzanat elvileg maga is szimbolikusan képzelhető el, amennyiben az én egységalapját egy számára transzcendens előfeltevés tárja fel, nevezetesen az én és a természet egységéé - kommentálja Frank, s egy későbbi Novalis-idézettel ezt példázni is lehet majd! Előrevetítve kimondható ezek szerint, hogy Paul de Mannak a természeti kódra s a szimbólumra mint totalizáló egységre irányított demisztifikációja, ha úgy tetszik, e ponton sem teljesíti a történeti adekváció elvárásait, (v) a novaiisi filozófiában tematizált tudatszerkezet nyelvi megelőzöttséget implikál, retorikai szinten pedig szimbólumokkal sejtet, az (i) értelmét tropologizálva már az allegória révén utal Fr. Schlegelnél, s ezt az elmeéllel összekapcsolva - egyszersmind a fragmentum rendszerpozícióját kijelölve 3 5 - ironikusan felszámolja a beszédintenció önazonosságát. 3 6 Retorikai-tropológiai szinten most már a figurativitás más aspektusai felé mozdulunk, annak a jeleként, hogy a gondolati áttörést végrehajtó Novalis és Friedrich Schlegel végigjárják ezt az utat. 3 7 Schlegelnél a korai töredékek szimbólumot és allegóriát szinonimizáló gyakorlata olyan allegória-értelmezésnek adja át a helyét, amely minden művészi eljárás lényegének nyilvánítja az alakzatot, s nagy nyomatékot kap az a tény, mely szerint a Witzcel egybefontan „a reflexió néző- és fordítópontjai", valamely központra lehetetlen vonatkoztatni őket! 3 8 32 i.m. 124-125. 33 i.m. 125-126. 34 E kérdéskört - magyar irodalmi analógiákat valószínűsítve - bővebben tárgyalom A klasszicista kánon revíziója és a monológlíra című tanulmányomban: Irodalomtörténet, 1999/1. 35 Frank: Einführung... 296. 36 Az allegória és az elmeél kölcsönösen iróniát létrehozó felfogásáról s az ennek a jegyében megszülető romantikus művészetelméletről lásd Frank: „ Unendliche Annäherung", 931-944. A levezetés különben nem sokban tér el az Einführung... vonatkozó gondolatmenetétől. 37 Vö.: Frank: Einführung..., különösen 291-301. 38 i.m. 296. 49
