Takáts József: Vörösmarty és a romantika (Színháztudományi szemle 33. MH-OSZM, Pécs-Budapest, 2000)
SZEGEDY-MASZÁK MIHÁLY: Vörösmarty és a romantikus töredék
valóban kitüntetett szerepet játszik Vörösmarty költészetében, mint Erdélyi állítja, legföljebb azt érdemes ehhez hozzátenni, hogy számos romantikus alkotás jellemző vonásáról lehet szó. A töredék romantikus szemlélete elválaszthatatlan a rom XVIII. századi népszerűségétől. A rom képzetével társított nyelv, mely például Kölcsey Régi várban (1825), illetve Huszt (1831) című költeményét is jellemzi, már a David Mallett vagy Mallock (17057-65) néven ismert költő The Excursion (1728) című költeményében megtalálható. Mint másutt, Magyarországon is érzékelhették, hogy e nyelv magában rejtette a modorosság veszélyét. Nincs kedvem a romok között Kószálni denevérrel; - olvashatjuk Garaynál, abban a költeményben, amelynek Egy régi várkertben a címe. Ugyanő a csonkaságot, pontosabban a hiányzó részt a múlt esemény óta eltelt idő helyettesítőjeként szerepelteti Lehel kürtje legendájának fölidézésekor. A rom a Petőfi előtti magyar költészet eredetinek nem mondható költőinél általában arra emlékeztet, hogy a múltból legföljebb töredék maradt fönn, s a maradékra is az enyészet vár. Jellegzetes példaként Tóth Lőrinc Rom című költeménye említhető, mely az Emlény 1838. évfolyamában jelent meg. Ez a vers egyúttal azt is elárulja, hogy a romoknak Magyarországon sajátos mellékjelentést is tulajdoníthattak. Jankovich Miklós 1818-ban a Tudományos Gyűjteményben Esedezés a magyar régiségek iránt címmel közreadott fölhívásában azzal a kéréssel fordult olvasóihoz: derítsék föl a „jeles maradványokat", hogy meg lehessen tudni, mennyi az, amit a török hódoltság „visszahívhatatlan enyészetbe dön[tött]". 1 5 A rom mintegy a magyar történelem viszontagságainak jelképévé vált. Az utókor, a művek hatástörténete kapcsol ehhez második jelentést: a XVIII-XIX. század a romot a műalkotás önképévé alakította. Amennyiben valamely szerkezetet „irányt mutató feszültségek" tesznek egésszé, tehát „minden szerkezetnek egy közép áll a gyújtópontjában", 16 a Zalán is töredékesnek minősíthető, hiszen nincs főszereplője - mint arra már Erdélyi is rámutatott. Horváth János ebben a szellemben adott közre szemelvényeket e költeményből, azt állítván, hogy e „lírai részletek" mindegyike „önálló költemény módjára, csakis önmagáért, saját szépségeiért" olvasandó. 1 7 Erdélyi tanulmányának s Horváth János gyűjteményének egyaránt lehetett szerepe abban, hogy Vörösmarty költészetét előszeretettel minősítette töredékszerűnek az utókor. Mindkét értelmezőnél kísért a gondolat, hogy a váratlan, az előrehaladás bizonytalansága, a hiányzó láncszem, a vonalszerűség nem pontos érzékelhetősége töredékesség hatását kelti. 15 A magyar művészettörténetírás programjai. Válogatás két évszázad írásaiból. Szerk.: Marosi Ernő. Budapest, Corvina, 1999. 15. 16 Rudolf Arnheim: The Split and the Structure. Berkeley - Los Angeles, University of California Press, 1996. 6-7. 17 Vörösmarty-anthologia. Budapest, Magyar Irodalmi Társaság, 1925. 4. 33
