Takáts József: Vörösmarty és a romantika (Színháztudományi szemle 33. MH-OSZM, Pécs-Budapest, 2000)
SZEGEDY-MASZÁK MIHÁLY: Vörösmarty és a romantikus töredék
Magától értetődik, hogy a töredékesség éppúgy fokozat s értelmezés kérdése, mint a teljesség. Ugyanaz a szöveg befejezettnek számíthat egyik, töredéknek másik értelmező közösség számára. A szabálytalanság - ha egyszer észreveszik - magában rejtheti a töredékszerűség lehetőségét. Az Előszó esetében a cím nem nyilvánvaló középpontra utal. A három idő éppúgy egyenetlen eloszlásban jut érvényre, mint ahogy a kihagyott sorközök is három különböző terjedelmű részre osztják föl a szöveget. A költemény úgy is olvasható, mint be nem teljesedett ígéretről szóló elbeszélés. A „Meghozni készült" szavak töredékben maradt folyamatra, alkotásra, „egy új, egy / Dicsőbb teremtés" megvalósulatlanságára vonatkoznak. A folytonosságban hirtelen, váratlanul bekövetkezett hiány a romantikában a fennkölt (magasztos) minőségével társítódott. Wordsworth „a szakadék okozta félelmet" tekintette fönséges hatásúnak, amelyet „tudati állapotként" értelmezett. 1 8 A Kreisleriana hetedik része élén olvasható „sehr rasch" - amely el van különítve az ötödik rész „sehr lebhaft" és a töredéksorozatot berekesztő nyolcadik rész „schnell" megjelölésétől - az Előszó váltásaival hozható párhuzamba. Schumann egyébként másutt is él hasonló szembeállítással - például a Humoreske szintén viszonylag önálló részeinél, ahol a második szakasz a „sehr rasch und leicht", a harmadik a „noch rascher", a tizenharmadik viszont a „sehr lebhaft" jellemzést kapja. Az Előszó sem egyszerűen állapotokat szembesít egymással, de arra kérdez rá, vajon ezek a látszólag váratlan, „rasch" váltások miféle belső törvényszerűséget követnek. A történetmondás vagy a szonáta megszokottá lett várhatóságot teremtett. Van-e rend a zűrzavarban? Ennek a kérdésnek a fölvetésével a romantikus művész az alkotás terének újragondolására vállalkozik. A Rom címszereplője nem természettől adottnak, nem magától értetődőnek, de föl- és leépíthetőnek látja a világot. Vörösmarty bizonyos vonatkozásban akár a dekonstrukció elődjének is nevezhető. A kettős szembeállítások nála is kérdésessé válnak, akár Novalisnál. Az Ej magánbeszéde a Csongor és Tündeben a világ helyén található üresség elsődlegességét állítja; A Rom és Az emberek a lebomlást nem rendellenesnek, de kifejezetten rendszerszerűnek tünteti föl. A romantikus költő hallgatólagos föltevése szerint a tudat működése nem folyamatszerű, de hirtelen fölvillanásokban nyilvánul meg. Olvasd meg, óh világ! Az irás' néma lapjait, 'S egy szívnek ott leled Elszaggatott darabjait. 18 William Wordsworth: Selected Prose. Harmondsworth, Middlessex, Penguin Books, 1988. 267. 34
