Takáts József: Vörösmarty és a romantika (Színháztudományi szemle 33. MH-OSZM, Pécs-Budapest, 2000)

SZEGEDY-MASZÁK MIHÁLY: Vörösmarty és a romantikus töredék

fogalmazott eszmény lényegesen különbözik Friedrich Schlegel szemléletétől, aki a következőket írta: „Ein Fragment muß einem kleinen Kunstwerke von der umgebenden Welt ganz abgesondert und in sich selbst vollendet sein wie ein Igel."

9 Noha a szakírók egy része Erdélyit a népiesség szószólójaként, Toldyt viszont Vörösmarty rendíthetetlen híveként tartja számon, ebben a vonatkozásban nem igazán figyelemre méltó a különbség kettejük között. Az említett két költemény közül a korábbiról Toldy azt írta, hogy „egy nagyobb jelves (szimbolikus) költemény eleje, melyben a kalandos képzelem a bizarrig tévedez, s célzásaiban teljesen érthetetlenné lesz". A Magyarvárt föltehetően témaköre miatt hozta szóba. Töredék voltát azzal indokolta, hogy a költő „mondai és történeti anyag hía miatt" nem tudta befejezni.

1

0 Erdélyi szerint akkor volna sikerült valamely költemény, ha „úgy alkotna összehangzó egészet (...), mint zeneművész különböző hangokból harmóniát". Fogyatékosság, ha valamely mozzanat „meglep váratlansága miatt, mert nem látjuk elegendő okát előbbeniekben."

1

1 A Rom elemzéséből azután világosan kitűnik, hogy az így körvonalazott művészi teljesség „költői elégtétel" nélkül elképzelhetetlen. „Mi legyen ezen allegória értelme (...). Kivenni bajos (...), azért jobb lett volna ezt is töredékül adni ki".

1

2 Toldy is kárhoztatja, hogy „a Romisten helytelenül tétetik az emberi sors intézőjévé."

1

3 Mit is értettek töredéken Magyarországon a XIX. században? Czuczor Gergely és Fogarasi János A magyar nyelv szótára 1874-ben megjelent hatodik kötetében kétféle meghatározást adott: „1) Altalán oly darabrész, mely bizonyos erőszak, nevezetesen törés által vált el az egésztől. (...) 2) Átv. Csonkán maradt, be nem végzett, vagy az egészből kiszakasztott szellemi mű." Ennek az értelmezésnek alapján akkor tekinthető valami töredéknek, ha létezik elképzelés valamely egészről.

1

4 Mivel értelmezés kérdése, mi számít töredéknek, különböző korokban más lehet a róla kialakult felfogás. Manapság már kérdéses a műalkotás önazonossága, tehát nem igazán ajánlatos kész, befejezett műről beszélni. Ennek a szemléletnek előzménye a XIX. század első felében is megtalálható. A romantikus művész - Caspar David Friedrich és Robert Schumann éppúgy, mint Vörösmarty Mihály - arra használja föl a töredék képzetét, hogy fölvesse a kérdést, vajon nincs-e önszerveződés abban, ami csonkának látszik. A Zalántói az Előszóig s A vén cigányig az időjárás képei idézik föl az előre nem láthatót - amely tényező 9 Friedrich Schlegel: „Fragmente" 206. In: Werke in zwei Bänden, I. 214. 10 Toldy Ferenc: A magyar nemzeti irodalom története. A legrégibb időktől a jelen korig. Rövid előadásban. 1864-1865. Budapest, Szépirodalmi, 1987. 247. 11 Erdélyi, i.m. 81. 12 Uo. 85. 13 Toldy, i.m. 247. 14 Vö.: Manfred Frank: Philosophische Grundlagen der Frühromantik. Athenaeum: Jahrbuch für Romantik 4 (1994), 224-226, valamint Mesterházy Balázs: Reprezentáció, identitás, temporalitás. Literatura, 1998. 361. 32