Takáts József: Vörösmarty és a romantika (Színháztudományi szemle 33. MH-OSZM, Pécs-Budapest, 2000)
IMRE LÁSZLÓ: Az irodalomalapítás műfaji hierarchiája és Vörösmarty pályakezdése
egynémely hasonló indítást egy-két kitüntetett műfajának esetében átlényegített alkatelemmé változtat. Ismeretes például, hogy a Vanitatum vanitasról, mely (igaz, a Kisfaludy Károly-féle ambivalenciától elütő módon, de mégiscsak) eltér az affirmativ beszédmódtól, s ezzel többekből (főleg Bajzából) ellenkezést váltott ki, Vörösmarty nem nyilvánított véleményt. Viszont a Csongor és Tündében, annak sokrétű világképében a Vanitatum vanitasszal rokon kételyek és filozofikus humor nyilatkozik meg. 8 Zentai Mária még tovább megy, amikor arra mutat rá, hogy A vén cigányban meg a „Noé bárkája" értelmezhető ironikusan, akárcsak az Előszó „új világ"-a. 9 Miközben az irodalomalapítás lehetséges modelljei közül a Vörösmartyé látszik (már csak költői formátumánál fogva is) leginkább előre mutatónak, kétségtelen, hogy az 1820-as évek derekától számítható új korszak (mely - akár véletlen ez, akár nem - egybeesik Széchenyi fellépésével) a modern nemzettudat kialakulásának is új fázisát hozza meg. Herdernek az az axiómája, hogy az egyes (pontosabban minden) kultúra létjogát elvi egyenrangúsága biztosítja, magában foglalja azt a konklúziót is, hogy minden nyelv saját világot teremt, amely szükségszerűen tér el más nemzetek nyelvétől és irodalmától. 1 0 Ennek - az adott esetben magyar - kultúrának a létezése a múltjától nyer ösztönzést és hitelesítést (mint ezt mások mellett Kölcsey is vallotta). Jövője viszont az elvi egyenrangúság alapján prognosztizálható, azon gazdagság és életképesség jegyében jósolható meg, amely a műfajok rendszerét, kölcsönös egymásra hatását tételezi fel. Ebben gondolkodik Kazinczytól Toldyig mindenki, aki a sokféleség, az osztódó többműfajúság jegyében képzeli el irodalmunk jövőjét. S bár nem érezzük magunkat kellően felkészültnek arra, hogy állást foglaljunk abban a vitában: a műfajok rendszerének működése mutat-e analógiákat a hidrosztatika elveivel, 1 1 valószínűsíthető, hogy az új műfajok, műfaji változatok szaporodása széttagolódó hangsúlynyomatékokkal, az ezzel ellentétes tendencia figyelem- és energiakoncentrációval jár együtt. Vörösmartynál az indulás felölel lírát, drámát, epikát, kazinczyánus és deákos klasszi8 Taxner-Tóth Ernő: Kölcsey és a fiatal Vörösmarty. Irodalomtörténet, 1982/2, 294. 9 Zentai Mária: Vörösmarty Mihály: Az emberek. Irodalomtörténeti Közlemények, 1986/1, 105. 10 Gondolatmenetünk egyik ihletője: Szegedy-Maszák Mihály: A magyar irodalmi romantika sajátosságai. In: uő.: „Minta a szőnyegen" (A műértelmezés esélyei). Budapest, 1995. 123. 11 Fowler vitába száll azokkal a teoretikusokkal, akik szerint az irodalom mérete (kiterjedése) állandó, akárcsak a folyadékoké, viszont az alakváltozásokra nagyon is fogékony, azaz a műfaji újrafelosztódás (redisztribúció) az adott, változatlan méreten belül játszódhat le. (Fowler, i.m. 227.) Ez pedig annyit jelent, hogy ezen koncepció szerint a műfajok osztódása korlátozza fejlődési, terjeszkedési lehetőségüket, minthogy az adott irodalmi korszak befogadó képessége (a közönség és a kritika általi felfoghatósága) nem tágítható a végtelenségig. 24
