Takáts József: Vörösmarty és a romantika (Színháztudományi szemle 33. MH-OSZM, Pécs-Budapest, 2000)
IMRE LÁSZLÓ: Az irodalomalapítás műfaji hierarchiája és Vörösmarty pályakezdése
cizmust, romantizált Shakespeare-inspirációkat és németes szentimentalizmust, ami épp elegendő ahhoz, hogy új kánont alakítson ki. A 30-as, s különösen a 40-es évekre azután Vörösmarty megszólalásmódjainak, műfajainak száma rögzül, sőt csökken, s az erőkoncentráció klasszikus művekhez vezet. A nagyjából 1825-ig érvényes kánon felbomlása, amelyet a romantika diadalának is mondhatunk, nem valamiféle robbanásszerű fordulat (miképpen erre Horváth Károlyra hivatkozva már utaltunk), hanem műfajok és ízlésirányok meghatározott rendjében beállott változás. Amint Tóth Dezső rámutat, az irodalommal ismerkedő Vörösmartyt Baróti Szabó Aeneisének, Rájnis eklogáinak, Virág horatiusi ódáinak és költői leveleinek hatására nemcsak az ősi római erényeket visszaállítani kívánó Vergilius és Horatius regenerációs múlt-kultusza bűvöli el, hanem eleve lenyűgözi a formák és műfajok sokfélesége: honfoglalási eposz és episztola, hexameteres epika és pásztoridillek, ódák tarkaságának egységet adó szisztémája talán első meghatározó benyomása az irodalomról mint rendszerről. 1 2 Ez a rendszerszerű irodalomélmény abban a tekintetben is hatással lehetett rá, hogy (közismert módon) epikája és drámái lírával telítődnek, drámái és lírája a tanító költészet filozófikumával, vagy hogy (amire Rohonyi Zoltán hívta fel a figyelmet) a hagyományosan a drámához kötött beszédmód, a dialogicitás a lírában jut szerephez nála az ún. drámai monológ műfajában. 1 3 A műfajok hierarchikus elrendeződése tehát az iskolai besorolások és a kritikusi deklarációk ellenére mobilnak mondható annyiban, amennyiben például a Zalán futása eposz volta mellett is számtalan nem eposzi jeggyel bír, sőt adott esetben éppen ezek válnak szignifikáns vonásaivá. A műfaji repertoár - ismeretes módon - minden korban viszonylag szűk. Ennélfogva amit a kritikusok és az olvasók lelkesen fogadnak, lehet éppenséggel az, ami az adott mű hierarchikus pozíciójának ellentmond. (Azaz nem eposzi jellege miatt ünneplik az eposz volta miatt a hierarchia csúcsán álló művet.) Ennek nem mond ellent az, hogy a műfaji normák (természetesen) hatást gyakorolnak a költőre (az eposzi előírások a Zalán futását vagy a Cserhalomot író Vörösmartyra), miközben egy adekvát formában teret még nem kapó szubjektivitás megnyilatkozását segítik elő. Ez a líraiság nem elsősorban valamiféle vallomásosságot jelent, hanem azt, amit Horváth János egyetemes lírai részvétnek, Barta János metafizikai világélménynek mond. „Csakis ez érteti meg lelkének hallatlan szemléleti gazdagságát és hangulati bőségét. Ez a gazdagság: szomjas hozzátapadás az ént befogadó világmindenség végtelen, kifürkészhetetlen tömkelegéhez." 14 Alapvető élménye Vörösmartynak a valóságsíkok váltása, a „világbamerülő 12 Tóth Dezső: Vörösmarty Mihály. Budapest, 1972. 12-13. 13 Rohonyi Zoltán: A klasszicista kánon revíziója és a monológlíra. Irodalomtörténet, 1999/1, 3-4. 14 Itt és a továbbiakban: Barta János: A romantikus Vörösmarty. In: uő.: Klasszikusok nyomában. Budapest, 1977. 25
