Takáts József: Vörösmarty és a romantika (Színháztudományi szemle 33. MH-OSZM, Pécs-Budapest, 2000)
NAGY IMRE: Palástra varrt betűk
különféle szövegeket, előbb egy imát, azután „hosszú, szép köszöntés"-t, majd „rendelést", végül pedig egy befejezetlen románcot: Az ifjakat, mert ifjak is talán Meglátogatnak, így távoztatom: Ártatlanúl szép főhajtást teszek. „Beteg vagyok, ki gyógyít engemet?" Egyszerre kész mind. „Oh, vitéz Dezső, Van tengeren túl egy szép almafa, Annak gyümölcsét éhezem." „Ne éljek, Ha nem hozok belőle." „Tivadar, Sionnak ormán szent forrás buzog, Epedve kéri lelkem." „Meghozom." „Szép napkeletre, hol tavasz lakik, 'S az ég a' szellős ormig meghajol, Földben foganva, égben nyiladozva, Egy szép virág van -" 3 5 Ahogy előbb a Kont-balladát, itt e románcot írja tovább a dráma, a halott vőlegény helyére előbb az ifjú Korpádit, majd a veszett farkast idéző Konrádot állítva, hogy végül, miként ott a pallos, itt a kard zárja le a tragikus históriát. E végkifejletet gyászos sugallattal készíti elő számunkra Júlia álmának elbeszélése, amely a földi menny képzetkörében kibontott virág-motívumot a letört plánta metaforájával viszi tovább s a leány alakjával azonosítja. 3 6 A szenvedésteli sorsok betűi mögött a baljós románcon s a véres eseményekről beszámoló krónikákon túl még egy másik, pontosan megnevezett könyv lapjai is átderengenek. Először a menekülő Zsigmond beszél erről egy különösen kiélezett dramaturgiai helyzetben: „Kont' laka" előtt, azt megelőzve, hogy belépne oda, ahol a ház urát sértő magatartásával majd elindítja az események végzetes sodrát: Veszett, gonosz nap ez ma Vajdafi, ezt káromolta Jób az ó világban, 'S mellyen pokolra pártos angyalok Hullottak, ég és föld nyögvén belé, Az nap, 's az átok minden napjai Nem kárhozóbbak, mint ez egy maga, Hol a' király fut pártolatlanúl... 3 7 35 A' bujdosók, 198. 36 A' bujdosók, 200-201. 37 A' bujdosók, 160. 203
