Takáts József: Vörösmarty és a romantika (Színháztudományi szemle 33. MH-OSZM, Pécs-Budapest, 2000)

MILBACHER RÓBERT: Az Előszó filológiájának bizonytalanságairól

lehetősége.) Egyik feltételezés sem támasztható alá filológiai bizonyítékokkal, így Paul Hoffmann elméletét tökéletesen figyelmen kívül hagyta az irodalmi hagyomány. A diadalmaskodó, kanonikus vélekedés, amely a maga helyén és idejében csupán mint feltételezés fogalmazódott meg és csak fokozatosan iktatódott ki belőle a lehetségesség státusa,

1

5 Waldapfel József 1948-as tanulmányában artikulálódott: „Hadd említsem meg azt a gyanításomat, hogy ez a csodálatos Előszó valószínűleg a hiúságában sértett Ferenc József bosszúvágyától és szadizmusától a szabadság mártírjává avatott Batthyány Lajos leányának dedikált Három regére vonatkozik."

1

6 A bizonytalanságot, amely Gyulai Pál közzététele óta ott kísértett a hagyományban, igen erős bizonyosság váltotta fel: mintha csak megkönnyebbült volna az irodalomtörténet, hogy kellő kontextust sikerült rendelnie a nyugtalanítóan magára maradt szöveghez. Innentől kezdve az Előszóról beszélők már evidenciaként említik, hogy a vers címének és első sorainak referenciális olvasata miatt a Három regéhez kötődik, sőt Szegedy-Maszák Mihály már megpróbálja emancipálni a Három regé tői a szöveg befogadását, és javaslatot tesz egy önmagában való interpretációra, vagyis a Waldapfel-féle diskurzussal mint uralkodó bizonyossággal szemben próbál alternatív utakat mutatni az értelmezésben.

1

7 Ugyanakkor Waldapfel József elméletének semmivel sincsen több filológiai alapja, mint Gyulai vagy Hoffmann elgondolásának. Sőt, az alábbiakban azt szeretném bebizonyítani, hogy csupán a Három regés elméletet tagadó filológiai adatok állnak rendelkezésünkre. A kanonikussá vált filológiai vélekedés szerint tehát az eredetileg 1845ben a Szépek könyvébe írt Három rege 1851-es kiadása elé szánta volna az Előszót Vörösmarty (s forradalmi aktualitását az adja, hogy Batthyány Emmának, a vértanú Batthyány Lajos leányának dedikálta a verset, csakhogy már az 1845-ös változatot is az akkor 6-7 éves kislánynak írta és ajánlotta, pedig akkor még szó sem volt mártíromságról).

1

8 A Három rege 1851-ben az Előszó nélkül jelent meg, ám ez nem bátorította fel az irodalomtörténetet arra, hogy megkérdőjelezze a két szöveg összetartozását. így aztán az Előszó datálása is a Három rege megjelenéséhez és a szöveg évszakot jelölő soraihoz kapcsolódik: így lesz 1850-51 tele a keletkezés ideje (ami ráadásul egybecseng Gyulai ugyancsak téves datálásával), amelyet problémátlanul vesznek át a különféle kiadások, bár a kritikai kiadás is csak kérdőjellel közli a dátumot. A vélt 15 Ennek a folyamatnak a magától értetődőségét leplezi le Gere Zsolt kiváló esszéje, amely jelen tanulmány kiindulási pontja, vagyis nélküle sohasem készült volna el. Gere Zsolt: Az öreg halász és a part. (Invenció és irodalomtörténet.) In: Duplafeáél. Papírborítás II. Szeged, 1996. 51-56. 16 Waldapfel József: Vörösmarty, Petőfi és a szabadságharc. Magyar századok. Budapest, 1948. 222. 17 Szegedy-Maszák Mihály: A kozmikus tragédia romantikus látomása. (Az Előszó helye Vörösmarty költészetében.) In: uő.: Világkép és stílus. Budapest, 1980. 182-220. 18 Vö.: VMÖM 3. 420. 183