Takáts József: Vörösmarty és a romantika (Színháztudományi szemle 33. MH-OSZM, Pécs-Budapest, 2000)
MILBACHER RÓBERT: Az Előszó filológiájának bizonytalanságairól
keltezést azonban egyetlen fennmaradt szövegszerű adat sem támasztja alá, sőt, csak arra vonatkozólag találhatunk adatokat, hogy Vörösmarty az 1850es évben nem írt semmi újat: „En még nem igen foghatok munkához, - kivévén az Academiaiakat - sok apró házi bajom is lévén, irányomat is elvesztvén a nélkül, hogy újat tűzhettem volna ki magamnak, kedvem sem sok van. " 1 9 Éppen a kérdéses télen írja Ujfalvy Sándornak: „Az irodalommal még nincs erőm foglalkozni, a legközelebbiekről nem akarok, egyébről pedig nem vagyok képes írni. Nehéz kitalálni s hozzá lelkesedni a tárgyhoz melyről írni kéne." 2 0 Persze attól elképzelhető, hogy 1851 kora tavasszal megjött a kedve az íráshoz, bár már maga a tény is, hogy egy jóval korábbi művét adja ki nyilvánvalóan anyagi okokból, arra enged következtetni, hogy valóban nemigen volt képes új művet létrehozni ebben az időszakban. Ráadásul Vörösmarty a Három regéről mint gyermekek számára írt didaktikus tartalmú meséről tesz említést Stettner Györgynek 1849. február 4-i levelében: „s azon verset [küldd el], melly még kéziratban van, melly három, gyermekek számára írt mesét foglal magában [...]. Ezen vers a Szépek könyvébe volt szánva s didaktikus tartalmú...", vagyis nehéz elképzelni, hogy egy, az Előszóhoz hasonló apokaliptikus hangvételű szöveget írt volna elé, hiszen ez stilisztikailag nem indokolt, arról nem is beszélve, hogy a Három rege befejezése már önmagában is hazafias allegóriaként értelmezi önmagát. Ráadásul a Három regét előbb Nagy Ignácznak, a Hölgyfutár szerkesztőjének küldhette el Vörösmarty, ahogyan arra 1850. november 4-én Garay Jánoshoz írott leveléből következtethetünk: „Nagy Ignácznak írok a három mese iránt. Szeretném tudni, végeztél vagy értekeztél-e vele." Vörösmarty nyilvánvaló célja az lehetett, hogy közzé tegye a művet (a sürgős közlés talán a család súlyos pénzhiányára vezethető vissza). A Hölgyfutár szerkesztői üzenetei között kapott választ 1850. november 12-én: „A küldeményt köszönjük. A megbízásnak iparkodunk megfelelni, de eddig még nem sikerült." Aztán végül is Heckenast jelentette meg a Három regét 1851 közepe táján, hiszen Toldynak írt 1851. augusztus 28-i levelében már valószínűleg egy nyomtatott példányról tesz említést: „Számodra hagytam egy példányt a Három regéből Zádornál. Megkaptad-e már." Igen beszédes a kortársak hallgatása, hiszen ha az Előszó csak cenzurális okok miatt nem jelent meg a Három regével együtt, ahogyan azt a hagyomány sejte(t)ni véli, akkor a kortársak között bizonyára híre ment volna. Ám ez nem így történt, hiszen például Toldy, aki Zádor (Stettner) György közvetítésével megkapta a Három regét, nem látszik tudni az Előszóról: 1864-65-ös irodalomtörténetében említi a Három rege kiadását (hibásan 1857-re teszi), illetve a Gyulai-féle 1864-es Vörösmarty-kiadást is ismeri, amelyben már benne van az Előszó, ám semmiféle jele nincs annak, hogy tudott volna a két szöveg összetartozásáról. De Gyulai Pál „tudatlanságát" is említhetjük, hiszen neki is tudomást kellett volna szereznie az Előszó Három regéből való „kicen19 Toldynak 1850. júl. 2-án. Lukácsy-Balassa, i.m. 448. 20 Ujfalvy Sándorhoz 1850. dec. 27-én. Lukácsy-Balassa, i.m. 446. 184