Takáts József: Vörösmarty és a romantika (Színháztudományi szemle 33. MH-OSZM, Pécs-Budapest, 2000)

S. VARGA PÁL: „...a kozmopolitizmusnak szükségképpen patriotizmusnak kell lennie..."

áttekintő tanulmánya elé írt bevezetőjében deklarative a historizmus antikantiánus álláspontjára helyezkedik: „A' népeknek is mint az egyeseknek vannak előítéleteik, mellyeket nem lehet levetni mint a ruhát, 's azért nem hajlik nyákok olly könnyen a' csupán csak észszabta törvények alá; észképek csak egyeseket ragadhatnak el, a' népek' lénye szilárdabb 's csak mi történeteik

1 szilárd földjéből nő fel, hathat rájok, csak az, mihez ősi szokás, százados emlékezetek kötik"; „[...] fonák azoknak elmélkedése, kik észképi rendszereikhez akarják a

1 világot idomítani, a' helyett, hogy a történeteket vizsgálva, azon törvényeket keresnék, melyek szerint eddig a' nemzeti élet kifejlett [...]."

2

6 A történettudomány legfőbb nehézségét abban látja, hogy a különféle nemzeteknek a maguk törvényei szerint alakuló történelmében az általános törvényszerűséget megállapítsa. S hogy végül Vörösmarty álláspontjának változása is kitapintható, azt leginkább A' felekezet című, 1838-ban írt cikke jelzi. A cikk azt a kérdést tárgyalja, hogy „A" párt nem egyéb, mint az egy véleményüek' 's akaratuak' szövetkezése bizonyos társasági főczél elérésére, ellentétben azokkal, akik ugyanazon főczélt más eszközökkel vélik elérhetni." Vörösmarty ezt a megjegyzést fűzi definíciójához: ,,a' fő czél [...] mindenkor csak a' társaság határain belül gondolható, 's innen nevezhetők a' pártok is, mellyek azon fő czélra külön útakon törekednek."

2

7 Fő cél tehát csak „a társaság határain belül gondolható." Ezek tehát az alakuló diskurzus körvonalai, most nézzük meg, hogy kapcsolódik ehhez a Gondolatok a könyvtárban című vers. 3. Kísérlet és javaslat a Gondolatok a könyvtárban horizontjának visszanyerésére A vers mérvadó XX. századi értelmezései azt jelzik, hogy a fent vázolt diskurzusnak mára már az emléke is elhalványult. E modern perspektívából a vers zárlata következetlennek bizonyul: a küzdés lehetséges eredménye, amelyet megnevez, „kizárólag a nemzeti létre vonatkozik, a Gondolatok korábbi része pedig a világtörténelem egészének a célját vonta kétségbe. A zárlat tehát nem olvasható úgy, mint a feltett kérdésre adott válasz. A költeménynek csak befejezése van, megoldása nincs [,..]."

2

8 Ez az értelmezési hagyomány alighanem Babits Mihálytól származik, aki költőnk halálának 80. évfordulóján így ír: „Egy kicsiny és ébredő nemzet költője volt ő, s egy fölpezsdült szabadelvű koré. Megpróbált a közvetlen munkába feledkezni, a küzdés gyönyörébe, az aktuális feladatba. 26 Athenaeum, 1838. Második félév, 9. szám, 138. 27 Athenaeum, 1838. Első félév. 38. szám, 595. 28 Szegedy-Maszák Mihály: A kozmikus tragédia romantikus látomása. In: uő.: Világkép és stílus. Budapest, 1980. 195. 167