Takáts József: Vörösmarty és a romantika (Színháztudományi szemle 33. MH-OSZM, Pécs-Budapest, 2000)
S. VARGA PÁL: „...a kozmopolitizmusnak szükségképpen patriotizmusnak kell lennie..."
Előttünk egy nemzetnek sorsa áll. Ha ezt kivittük a mély süllyedésből [!] De már érezte a nemzeti elv kínjait és veszélyeit is. [...] Lehet-e csakugyan bezárkózni egy nemzet életébe, s nem gondolni a nagy emberiség bajaival?" Később ugyan Babits azt írja nagy elődjéről, hogy „nem tudta elválasztani egymástól Magyarország és Európa ügyét: magyar honfiköltő volt és Európa költője egyszerre", 2 9 e két szempontot azonban meg sem kísérli összefüggésbe hozni egymással - az idézett sorokra tett megjegyzése pedig azt sugallja, hogy azok a nemzeti bezárkózást hirdetik. Babits már korábbi Vörösmarty-dolgozatában is „kábítószerének tekintette a nemzetért való fáradozást; olyan kábítószernek, amellyel a költő a végtelenbe törő akarat kilátástalanságának fájdalmát enyhítette. („Szerelem, munka [ti. nemzeti munka - S. V. P.], szépség mind csak csillogó, kábító szerek neki a végtelenség és kielégíthetetlenség azon fájdalmas és soha végkép el nem tompítható érzése ellen, melyet a világlátás folyton táplál, a gondolat mind tudatosabbá tesz.") 3 0 Ezúttal azonban jelzi, nem kis erő az, mely az ember istenülését nem tűrheti. Mint mondja, a nagyság mindig tragikus - „Istenben embernek, emberben Istennek tűrhetetlen." 3 1 S idézi Vörösmarty Napóleon-epigrammáját: Nagy volt ő s nagysága miatt megdőlnie kellett; Ég és föld egyaránt törtek elejteni őt: Tűrni nagyobbat irigy lőn a sáralkatu ember, S tűrni hasonlót nem bírtak az istenek is. Ha ennek tükrében olvassuk - ahogy Babits mondta - a költőnek magának szóló intésként is A merengőhöz legtöbbet idézett sorait, az „egész világ nem a mi birtokunk" óvása mögött nem annyira az egyensúly megteremtésére irányuló szándékot, hanem a félelmet láthatjuk - attól az isteni büntetéstől, amelyet a nagyra törő, saját, isten rendelte korlátait nem tisztelő szellem érdemel. Ha így hozzuk összefüggésbe ezt az intést a Gondolatok a könyvtárban zárlatával - s ha ehhez hozzávesszük a Kölcsey Parainesise nyomán alakuló beszédmód sajátosságait is, a Babitsétól eltérő álláspontra jutunk. 29 Babits Mihály: A mai Vörösmarty. Nyugat, 1935. 403. 30 Babits Mihály: A férfi Vörösmarty. Nyugat, 1911. 1056. Hogy munkán „nemzeti munká"-t ért, kiderül két lappal lejjebb: „E fájdalmas világérzés ellen három kábító szere van a költőnek: a szerelem, a nemzeti munka, a világ szépségeinek látása és tanulmányozása." uo. 1058. 31 uo. 1057. 168
