Takáts József: Vörösmarty és a romantika (Színháztudományi szemle 33. MH-OSZM, Pécs-Budapest, 2000)

S. VARGA PÁL: „...a kozmopolitizmusnak szükségképpen patriotizmusnak kell lennie..."

S. Varga Pál „...a kozmopolitizmusnak szükségképpen patriotizmusnak kell lennie..." Egy elfeledett diskurzus és Vörösmarty Gondolatok a könyvtárban című verse 1. Episztémék összemérhetetlensége a XVIII-XIX. század fordulóján Abból szeretnék kiindulni, hogy megítélésem szerint a XIX. századi európai episztémé, Foucault látványos argumentációja ellenére, nem tekinthető egységesnek. Itt ennek a széttartásnak csupán néhány olyan történeti-antropológiai mozzanatára szeretnék utalni, amelyek az egyén-nemzeti közösségek-emberiség összefüggéssel kapcsolatosak. A XIX. század kezdetén kétféle felfogás volt forgalomban; az egyik a Kant által kezdeményezett, melyet Az emberiség történetének egyetemes eszméje világpolgári szempontból című írása reprezentál, s amelynek vonatkozó tétele szerint az emberiségnek egyes államokra való elkülönülése (Kant a nemzet szót nem is használja) átmeneti, kezdetleges állapot; mint mondja, az államok, sok háborús szenvedés és nyomor tapasztalata révén, rá fognak jönni arra, amit az ész már eleve tudott, hogy ti. ki kell lépniük „a vadság törvény nélküli állapotából", s „népszövetséget kell alkotniuk", amelyben minden állam „egyedül e nagy népszövetségtől (...), az egyesült hatalomtól és az egyesült akarat törvényes döntésétől várhatja biztonságát és jogait."

1 Nos, Kant valójában kényszerből fordult a történetiséghez: be kellett látnia, hogy az ember ideális állapotát egy egyén életében nem lehet elérni. Az emberi közösségekről és a történetiségről mondott valamennyi állítása arra szolgál azonban, hogy ezt az - egyes ember véges létéből származó - hiányosságot kipótolja. Mindent elmond erről az a lábjegyzete, amely szerint lehetséges ugyan, hogy más bolygók lakóinál „minden individuum képes ar1 Immanuel Kant: Az emberiség egyetemes történetének eszméje világpolgári szempontból In: uő.: A vallás a puszta ész határain belül és más írások. Ford.: Vidrányi Katalin. Budapest, 1974. 67. 159