Takáts József: Vörösmarty és a romantika (Színháztudományi szemle 33. MH-OSZM, Pécs-Budapest, 2000)
S. VARGA PÁL: „...a kozmopolitizmusnak szükségképpen patriotizmusnak kell lennie..."
ra, hogy rendeltetését a maga egyéni életében teljesen elérje. Nálunk másképpen van, a cél elérésében csak a nem reménykedhetik." 2 Az ellentétes irányba Herder indult el; minthogy ő az egyén kollektív - nyelvi-kulturális - megelőzöttségét tekintette a priori adottságnak, az emberiséget az összemérhetetlen kultúrájú közösségek közösségének tekintette, amelynek végső egységét csak a végtelen isteni értelem foghatja fel. Ennek megfelelően úgy ítélte meg, hogy valamennyi nemzetnek, kultúrának megvan a maga - csakis általa betölthető - rendeltetése, s hogy e részleges rendeltetések a földi léten túl egységesülnek az emberiség Isten által elrendelt céljának megvalósulásában. Cselekvéseinknek az egész emberi nemre vonatkoztatható értelme tehát el van zárva előlünk; ezek ember számára hozzáférhető értelmét Herder az illető ember saját eleven közösségéhez kötötte: „A te közönséged az a kör, amelyben élsz és tevékenykedsz" - írja a Humanitás-levelekben. „Itt fejted ki hatásodat észrevétlenül vagy a nyilvánosság előtt a tieidre, akik a te példád nyomán belőled indulnak ki, és hatnak tovább [...]. Halkan vagy viharosan sodródnak a habok és a hullámok, neveddel vagy anélkül, a kortársak és az utókor felé. így hatottak minden időkben a legérdemesebb férfiak közönségükre, tevékeny példájuk erős hangján szóltak, és nem gondoltak azzal, hogy nagyobb közönség emlegesse nevüket." 3 Tudjuk, hogy az ilyenfajta közösség elevenségét féltette a rongypapírra nyomtatott könyvek Bábelétől, 4 azt pedig végképp kizárta, hogy az embernek fogalma lehetne arról az isteni célról, amelynek érdekében - saját közösségének szolgálata révén - működik. 5 2 uo. 66. 3 Johann Gottfried Herder: Levelek a humanitás előmozdítására. Ötödik gyűjtemény. (1795) In: uő.: Eszmék az emberiség történetének filozófiájáról és más írások. Ford.: Imre Katalin és Rozsnyai Ervin. Budapest, 1978. 521. 4 „Üdv a rongypapír feltalálójának! akárhol nyugszik is, üdv neki! Akármely uralkodónál többet tett a mi irodalmunkért, amelynek egész működése a rongypapírból indul ki és oly gyakran hulladékpapírral végződik! Ahogy a napfény a legyeket, úgy keltett ő életre írókat, s tette gazdaggá a könyvüzéreket." „És ehhez jött a könyvnyomtatás, és szárnyakat adott a teleírt rongyoknak. A világ minden részébe elszálltak; évről évre, a napnak minden órájában a hajnal sugarától kezdve nőnek ennek az irodalmi hírverésnek a szárnyai, egész a földkerekség széléig." „Nem zavarodik össze minden gondolat ebben a nyomtatott Bábelben?" Briefe zu Beförderung der Humanität. Achte Sammlung, 1796.; Herders Sämmtliche Werke. Hrsg. von Bernhard Suphan. XVIII. Berlin, 1883. 91-93. (Saját fordításom.) 5 „»[...] Isten hőskölteménye, mely végigvonul minden évezreden, világrészen és valamennyi emberi nemzetségen, ezeralakú mese, tele egyetlen nagy értelemmel«! Hogy ennek az értelemnek, ennek a mindent látásnak legalább az emberi nemen kívül kell lennie - röghöz kötött rovar, nézz megint az égre és a földre! Úgy látod-e, hogy az egész, holtan és elevenen egyszerre működő világmindenségben te vagy a kizárólagos középpont, melyre minden hatás irányul, vagy nem működsz-e te is együtt - hol, hogyan és mikor, ki kérdezte a véleményedet? - magasabb, számodra ismeretlen célok érdekében? Olyan célok érdekében, melyek kedvéért együttműködik a Hajnalcsillag és mellette a kicsiny felhő, te és a féreg, amit most eltaposol! [...] S ha az egész egy száz kapuval elzárt, száz kapuval nyitott labirintus lenne számodra - ez a labirintus Isten palotája, mely arra való, hogy teljesüljön minden, amit akar, talán arra, 160