Takáts József: Vörösmarty és a romantika (Színháztudományi szemle 33. MH-OSZM, Pécs-Budapest, 2000)
KAPPANYOS ANDRÁS: Az avantgárd Vörösmarty
Ehhez az Isten-hiányhoz minden bizonnyal hozzájárulhatott a nemzeti romantika sajátos szelleme, amely a haza eszméjét a vallás elé helyezte, illetve a haza eszméjét ruházta fel isteni attribútumokkal és övezte vallásos tisztelettel. Petőfi tréfásan dramatizálja ezt, amikor versében anyja kérésére imádkozni készül: „Adj énnekem... hó, első a haza. / Hatalmas isten, népem istene!..." (.Imádságom, 1845) De azért komoly tréfa ez, hiszen a „haza istene" előbbre való, mint az a másik, akihez az anyja imádkozik. Vörösmarty 1849 őszének politikai és katonai eseményeiben megvalósulni látja a Szózatban megfogalmazott nemzethalált, és ezzel minden magasztos eszmét veszni lát: „Mi a világ nekem, ha nincs hazám?" - írja. Azok a versek, amelyek ebből a traumából születtek, nemigen vethetők öszsze a történeti avantgárd hasonló tematikájú, blaszfém, átkozódó, istentagadó verseivel. A történeti avantgárd számára Isten elvesztése befejezett tény, s így nem is tartalmaz tragikus színezetet. Amikor Francis Picabia Szent szűz címmel egy tintapacát tesz közzé, Marcel Duchamp bajuszt rajzol a Mona Lisára, Max Ernst pedig megfesti Szűz Mária elfenekeli a kis Jézust három tanú jelenlétében című képét, akkor elsősorban botránykeltés a szándékuk: amit tematizálnak, az önmaguk számára már nem probléma. Ezek a frivol blaszfémiák nem rokonai Vörösmarty tragikus, az emberi értékrend alapjait kimozdító blaszfémiáinak. De a Vörösmarty által átélt trauma rokona az avantgárd traumájának, hiszen itt az emberi értelembe és szolidaritásba vetett hit ingott meg, az immár Isten nélküli világban. A kései Vörösmarty néhány poétikai invenciója azonban sokkal közelebbi strukturális rokonságot mutat az avantgárd eredményeivel. Wolfgang Iser a modern irodalom egyik legfontosabb jellemzőjének tartja, hogy „az elbeszélés szegmentáló jellege olyan mértékben megnöveli az üres helyek számát, hogy a kihagyott kapcsolódások az olvasó képzeletét szüntelen mozgásban tartják" 1 1 Habár az üres helyek elméletét Iser alapvetően a fikciós elbeszélő irodalomra dolgozta ki, nem látszik lehetetlennek a lírára való alkalmazása sem, főként ha példáinkat epikus vázra épülő költeményekből vesszük. A történeti avantgárdból nem nehéz példákat találnunk a képzelőtevékenységet mozgósító üres helyekre, elég felütnünk egy Kassák-kötetet: „Az idő nyerített akkor azaz papagájosan kinyitotta a szárnyait mondom széttárt vörös kapu". A verssor két látszólagos kapcsolóeleme, az „azaz" és a „mondom" valójában üres helyeket jelez, még csak nem is orientál a kapcsolódás mibenlétét illetően. Retorikai szempontból az ilyen hiányzó kapcsolódások nagy valószínűséggel három alakzat valamelyikét valósítják meg. Ha az elemek közötti többlépcsős, kifejtetlenül maradt logikai kapcsolat viszonylag biztonsággal rekonstruálható, akkor enthümémával állunk szem11 Wolfgang Iser: Az olvasás aktusa. Az esztétikai hatás elmélete. In: Testes könyv I. Szerk.: Kiss Attila Atilla - Kovács Sándor s.k. - Odorics Ferenc. Szeged, JATE-Ictus, 1996. 253-254. 155
