Takáts József: Vörösmarty és a romantika (Színháztudományi szemle 33. MH-OSZM, Pécs-Budapest, 2000)

KAPPANYOS ANDRÁS: Az avantgárd Vörösmarty

Érdemes összevetni ezt a két álláspontot. Gyulai nem talál élvezetet ezekben a versekben, s nem is keres mentséget a számukra. Az Előszóról említést sem tesz, A vén cigányról pedig azt állítja: „E költemény első versszaka kitűnő szép, a másodikban már kiesik a költő az alaphangulatból, több helyt dagályba csap, míg forma tekintetében nem mindenütt ismerhetni meg benne a régi Vörösmartyt."

4 Vagyis Gyulai tökéletesen bizonyos saját értékrendjének abszolút érvényében. Olyannyira, hogy magánlevelezésében (éppen A vén cigány kapcsán) egyenesen Vörösmarty avíttasságára és öreges együgyűségére céloz: „Szegény öreg, csak azt tudja írni, ami a szívén fekszik, ő sem tartozik a legújabb kor költői közé."

5 Babits és Szerb Antal hasonló módon bizonyos a maga értékrendjében, de ők már képesek elfogadni, hogy ezen az értékrenden kívül is létezhet érték, mégpedig az abnormális, az irracionális tartományában. Babits több ízben is „egy őrült versé"-nek nevezi A vén cigányt, „őrült képzetkapcsolásá"-ról, „tébolyult pátoszá"-ról beszél." Szerb Antal egyenesen „orvosi kérdés"-nek minősíti a kései Vörösmarty teljesítményét, szerinte e versek felszabadulván „a ráció korlátai alól... értelmen túli dolgokról beszélnek."

7 Babits és Szerb Antal tehát saját értékrendjét az emberi normalitással azonosítja, de - nagyon is romantikus módon, s feltehetőleg a Lombroso-féle, erősen a romantikában gyökerező „őrült lángész" elmélet hatása alatt

8- mindkettőjüket vonzza az abnormális, az idegenszerű. Főként, ha a tekintély köntösében jelentkezik. Hiszen például az olasz futuristákat vagy a magyar aktivistákat Babits nem méltatja az őrültség mentségére sem: épp olyan vállveregető módon bánik velük, éppen újszerűségüket vitatva el, mint Gyulai az öreg Vörösmartyval.

9 Szerb Antal James Joyce-ot helyezi el hasonló módon: „hatása egy időben igen jelentékeny volt ... Most már talán sohasem szabad bevallani, hogy blöff volt az egész."

1

0 A kései Vörösmarty fogadtatása és utóélete tehát határozottan arra utal, hogy ezek a szövegek idegennek, abnormálisnak, sokkolónak, rendszeren kívülinek mutatkoztak a befogadók számára. Az avantgárd mivolt fenomenológiai ismérve tehát teljesülni látszik. A következőkben azokat a poétikai jegyeket kell lokalizálnunk, amelyek ezt a hatást kiváltották, s részben még ma is 4 Gyulai Pál: Dramaturgiai dolgozatok. Budapest, Franklin, 1908. I. 31., 213-216. (polémia Egressy Gáborral) 5 Gyulai levele Aranynak 1854. szept. 6-án. Gyulai Pál levelezése. Szerk.: Somogyi Sándor. Budapest, Akadémiai, 1961. 192. 6 Babits Mihály: Az ifjú Vörösmarty. Nyugat, 1911/11, 689-701.; A férfi Vörösmarty. Nyugat, 1911/11, 1041-1061.; A mai Vörösmarty. Nyugat, 1935/11, 399-405. 7 Szerb Antal: Magyar irodalomtörténet. Kolozsvár, Erdélyi Szépmíves Céh, 1934. 324-342.; különösen 342. 8 Cesare Lombroso: Lángész és őrültség. Budapest, Magyar Kereskedelmi Közlöny Kiadóvállalata, é. n. 9 Babits Mihály: Futurizmus. Nyugat, 1910/1, 487-488.; uő.: Ma, holnap és irodalom. Nyugat, 1916/11, 328-340. 10 Szerb Antal: A világirodalom története. Budapest, Révai, 1945. 310-311. 151