Takáts József: Vörösmarty és a romantika (Színháztudományi szemle 33. MH-OSZM, Pécs-Budapest, 2000)

SZAJBÉLY MIHÁLY: Tájélmény és eposzi invokáció avagy kis útikalauz a Völgység tündér országába és a Sár róna vidékére

Az iskolai költészet klasszicista picturáira A két szomszédvár vihar utáni békés alkonyatot idéző invokációja emlékeztet jobban. A mikroelemek do­minanciája itt is kétségtelen; egy részük, a zsengékhez hasonlóan, akár he­lyet is cserélhetne egymással: Még egyszer fölemelte szavát Sár' róna vidékén 'S hosszú nyögésekkel, mineműk a haldoklóé, Megszűnt a' zivatar. Csendes lön mélyen az alkony És kijövének az alkonynak szeretői. Csapongva 'S földet korholgatva röpült a' fecske magányos Andalgásaiban 's eleségül gyenge fiainak Kis férgekre 's fűben pihenő bogarakra vadászott. Melly rémülve buvék, hallván a' dűlakodó vészt, Zöld kapujánál ült immár a' kis tücsök és víg Társaival vígan feleselt egyhangú dalokban. Hallott a' dongó' buta kóborlása is a' mint Meg-megütődve rideg hangját elszegte koronként 'S lomha nehéz szárnyakon szomorú zúgással odább [kelt. Messze pedig, hol völgyeiben maradozva foly a' Sár, 'S késő habjai közt resten nyújtózik az omboly, Bús panaszát az úszók' négylábú serge zokogta, 'S a vizek' országát idegen hangokkal ijesztvén A' bikatorku bölöm durván felbőge; csak embert Nem látott e'táj. Még egyszer fölemelte szavát Sár' róna vidékén 'S hosszú nyögésekkel, mineműk a haldoklóé, Megszűnt a' zivatar. Csendes lön mélyen az alkony És kijövének az alkonynak szeretői. Csapongva 'S földet korholgatva röpült a' fecske magányos Andalgásaiban 's eleségül gyenge fiainak Kis férgekre 's fűben pihenő bogarakra vadászott. Hallott a' dongó' buta kóborlása is a' mint Meg-megütődve rideg hangját elszegte koronként 'S lomha nehéz szárnyakon szomorű zúgással odább [kelt. Melly rémülve buvék, hallván a' dúlakodó vészt, Zöld kapujánál ült immár a' kis tücsök és víg Társaival vígan feleselt egyhangú dalokban. Messze pedig, hol völgyeiben maradozva foly a' Sár, 'S késő habjai közt resten nyújtózik az omboly, Bús panaszát az úszók' négylábú serge zokogta, 'S a vizek' országát idegen hangokkal ijesztvén A' bikatorku bölöm durván felbőge; csak embert Nem látott e'táj. A variációk számát azonban erősen behatárolja, hogy az összesen négy mik­roelemből álló rész első és utolsó eleme kötött, mivel kezdete és vége a he­xameteres sorok (a 4., illetve a 18.) utolsó előtti hexameterének két rövid tag­ja közé esik: -wwl-wwl— l-wwl-wllw I -­És kijövének az alkonynak szeretői. Csapongva -w w I - w w I— I- - I- w II w I - ­A' bikatorku bölöm durván felbőge; csak embert Ebből viszont az is következik, hogy a pictura-rész (nevezzük így) a versfor­ma csonkulása nélkül akár kihagyható lenne: Még egyszer fölemelte szavát Sár' róna vidékén 'S hosszú nyögésekkel, mineműk a haldoklóé, Megszűnt a' zivatar. Csendes lön mélyen az alkony - w w I - w w I — I - ww I - wl I W I - ­És kijövének az alkonynak szeretői; csak embert Nem látott e' táj. — 144

Next

/
Thumbnails
Contents