Takáts József: Vörösmarty és a romantika (Színháztudományi szemle 33. MH-OSZM, Pécs-Budapest, 2000)
SZAJBÉLY MIHÁLY: Tájélmény és eposzi invokáció avagy kis útikalauz a Völgység tündér országába és a Sár róna vidékére
A pictura-rész késleltető szerkesztésmódja pedig (más versek mellett) A vén cigány szakaszainak válik alapvető építőelemévé: Húzd rá czigány, megittad az árát, Mit ér a gond kenyéren és vizén, Ne lógasd a lábadat hiába; Tölts hozzá bort a rideg kupába. [mert:] Mindig igy volt e világi élet, Egyszer fázott, másszor lánggal égett; Húzd, ki tudja meddig húzhatod, Mikor lesz a nyűtt vonobul bot, Sziv és pohár tele búval, borral, Húzd rá czigány, ne gondolj a gonddal. 4 A példákat szinte találomra választottam ki, de talán ennyi is elegendő annak érzékeltetésére, hogy a megoldások, amelyekre az iskolai versgyakorlatok során talált rá Vörösmarty, milyen szervesen épültek bele később életművébe. E tekintetben a párhuzamosság Csokonai Vitéz Mihály költészetének alakulásával, melyet Szauder József tárt fel emlegetett szép tanulmányában, egészen nyilvánvaló. Amint nyilvánvalóak a különbségek is: a szerves formában gondolkodó, romantikus Vörösmarty már nem legószerűen illeszthető, kész egységeket vett át diákkori költészetéből, mint az Egy város leírása című verséből Konstancinápolyt formáló felvilágosodás kori költőelődje, csupán egyes szerkezeti megoldásokat. S e szerkezeti megoldások sem a hagyományos értelemben vett pictura részeit képezik többé, hanem a konkrét látványtól elszakadó, látomásos költői világ megteremtésében játszanak fontos szerepet. Kitűnik ez az 1820-as és az 1830-as évek fordulóján született két kiseposznak, a Széplaknak (1828) és A két szomszédvárnak (1831) a Völgységbe, illetve a Sár vidékére vezető invokációja esetében is. Míg a Szózat előbb idézett sorai azt példázták, hogy a mikroelemek alkalmazásában rejlő variációs lehetőség, most már függetlenedve a leíró költészettől, miként kapott helyet az érett Vörösmarty költészetében, A vén cigány pedig egyféle retardáló szerkezeti megoldás továbbélésére utalt, addig e munkák esetében maguk a tájleírások, pontosabban a tájleírások átalakulása kelthet figyelmet. 4 A vén cigány retardáló szerkezetéről részletesebben írtam Előreutalás és késleltetés Vörösmarty két versében című tanulmányomban. In: „Ragyogtmk tettei..." Tanulmányok Vörösmartyról. Szerk.: Horváth Károly, Lukácsy Sándor és Szörényi László. Székesfehérvár, 1975. 143
