Takáts József: Vörösmarty és a romantika (Színháztudományi szemle 33. MH-OSZM, Pécs-Budapest, 2000)

BORBÉLY SZILÁRD: Horvát István és Vörösmarty Mihály: történeti és irodalmi fikció találkozása

azt kínálja fel, hogy a hős a jelenbe nyúló genealógiát hitelesítheti saját maga emberfeletti, istenektől segített személyével, illetve az ezen erők segítségétől el nem választható, nyilvánvalóan transzcendált jelentőségű cselekedetével. Az eposz kortárs olvasatát ez az elvárás látszik vezérelni, a „költői igazság" érvényesítésének szándéka érdekében. A magyar nemzeti történelem megszakítottsága - az idegen államiság keretében való létezés miatt azonban feszültséget teremt a jelent dicsőítő múlt vergiliusi modell szerinti (át)értelmezhetősége és alkalmazhatósága tekintetében. Nincs az a szimbolikus erejű jelentéshordozó, amely a jelen felőli kérdezésre a kortárs gondolkodás számára meggyőző erővel rendelkezhetne. (Mivel ez a kérdés eszme- és politikatörténeti következményeket rejt, erre itt csak érintőleg és feltételezésekbe bocsátkozva utalhatunk, abban látva az okokat, hogy a társadalmi és politikai megosztottság miatt a nemzeti önértelmezés kitér a történeti múlttal való szembesülés önmegértő elvárásai elől. A Zrínyi-kultusz szimbolikus felnövesztése, a tragizáló [Várna és Mohács ossiani] múltértelmezés[e], Kölcsey szelektív Herder-olvasata és ettől nem független nemzet-koncepciója

1

6 ennek az áthelyezésnek a jegyében is értelmezhető. A romantika Toldy által végrehajtott recepciója azonban az irodalmi és nemzeti gondolat összekapcsolása által kanonizálta az ekkor kialakult [önjértelmezési alakzatokat.) A hős személyének feltalálásába sűrűsödő invenció, a nem olyan régóta hagyományozódó Árpád-eposz tervének érvényessége és konszenzuális elismerése mindvégig érvényben marad (eltekintve a más irányú eposz-kísérletektől),

1

7 ám egyre nyomasztóbban teljesíthetetlen feladatot jelent. Árpád eposzi hőssé emelése

1

8 tipologikus áthelyeződés eredményeként is értelmezhető, hiszen elég későn és szinte előkészítetlenül váltja fel Attilát az eposzi hős szerepkörében. „A XIX. században, magyar nyelven, Attila helyett részben az Anonymus nyomán divatba jött Árpádot szerepeltetve új nagy fejezete nyílt a magyar honfoglalási epikának" - írja erre az átrendeződésre utalva Szörényi László.

1

9 A vergiliusi modell szerinti Árpád-értel16 S. Varga Pál: „...az ember véges állat..." (A kultárantropológia irányváltása a felvilágosodás után - Heráer és Kölcsey). Fehérgyarmat, 1998. 17 Például: Aranyosrákosi Székely Sándor: Dierniász, Székelyek Erdélyben; [Pálóczi] Horváth Ádám Hunniása, illetve Ruáolphiasa stb. 18 Szabados György: A krónikáktól a Gestáig. Az előidő-szemlélet hangsúlyváltásai a 15-18. században. Irodalomtörténeti Közlemények, 1998/5-6, 615-641. - A tanulmány kiválóan áttekinti és bemutatja a magyar honfoglalás történeti narratíváinak átalakulását, azt a folyamatot, ahogy Attila helyébe Ánonymus Gesta Hungarorumá

nak Pray György és Katona István által végrehajtott interpretációi hatására Árpád (illetve Álmos) került. Ezt a történetírói elgondolást tekintette - amint forrásjegyzeteiből kitűnik - kiindulási alapnak Csokonai éppűgy, mint vélhetően Ráday Gedeon és a nyomukban valamennyi, a témával foglalkozó szerző. 19 Szörényi László: Hunok..., 122. 115