Takáts József: Vörösmarty és a romantika (Színháztudományi szemle 33. MH-OSZM, Pécs-Budapest, 2000)
BORBÉLY SZILÁRD: Horvát István és Vörösmarty Mihály: történeti és irodalmi fikció találkozása
zését a fordítás jegyében hajtják végre: egyrészt „szó szerint" németből (Vorzeit), másrészt a jelennek a múltra történő „átfordításával". A valószerűség poétikai kategóriája a művészi alkotás esetében áthelyeződik a szubjektum és objektum dualitásának értelmezői keretébe. A valószerű a maga korrelativ fogalmi párját a fikció ban találta meg, a történeti elbeszélés keretein belül azonban az igaz-hamis oppozíció válik a diskurzus szabályozó eszközévé, ami az irodalmi elbeszélés terében a hitelesség, az autentikusság szerinti megmérettetést jelenti. (A Vörösmarty műveit kísérő képi ábrázolások ehhez képest, mint a megfordítás alakzatai értelmezhetők. Ugyanis az 1822-es Aurórában nemcsak Horvát István írása adhatott ösztönzést Vörösmarty számára, hanem az azt kiegészítő illusztráció is. 1 2) A magyar nyelvű honfoglalási eposz tervének XVIII. század végi felbukkanása idején a kutató azzal szembesülhet, 1 3 hogy leginkább az Aeneis poétikai modellje befolyásolja az ilyen irányú kezdeményezéseket. Vergilius korabeli magyarországi kultusza 1 4 is ezzel a szereppel hozható összefüggésbe. Az a poétikai gondolkodás, amely a kompozicionális alakítás terén kényszerűen a szerves kifejlést kell hogy kövesse, az Aeneis történeti mintául vétele kapcsán akkor szembesül nehézségekkel, ha arra kíván választ adni, milyen szakrális feladatot 1 5 szánjon munkájának? Ugyanis az Aeneis 12 Horvát István: Árpád Pannónia Hegyén. Auróra Hazai Almanach, 1822. 321-341. Horvát másképp is alkotó módon kapcsolódott be a honfoglalási téma irodalmi fikcióvá alakításába: „a Tudományos Gyűjteményben nyilvánosan felszólította Pázmándi Horváth Endrét - aki Zirc emlékezete című hazafias ihletű, hexameteres rendtörténete alapján erre a legalkalmasabbnak tűnt, hogy »Árpád kijövetelét írja hatos versekben, nemzetünk közörömére és dicsőségére« (1818)" In: Tóth Dezső: Vörösmarty Mihály. Budapest, 1974. 62. - Kevésbé feltárt területe az irodalomkutatásnak az irodalmi illusztrációk szerepe. Mivel azonban az Auróra szerkesztési gyakorlata nagy súlyt fektetett a „rezek" használatára, és a Vörösmarty-művek - mint az Auróra-beli, illetve az 1833-as három kötetes Vörösmarty-kiadás mutatja - megjelentetésének fontos hatástényezőjét jelentik, ezért a rájuk való utalás, legalább az „illusztráció" erejéig tanulságosnak látszik. Lásd a Függelék 1. számú képét. 13 Itt egy általam írt, még meg nem jelent tanulmányra kell utalnom: Földi János Aeneisfordításának töredéke és keletkezésének környezete, A Bétsi Magyar Mása 1787-es „poétái versengésiének archívuma. Könyv és könyvtár (sajtó alatt). 14 Szörényi László idézett könyvének tanulságait figyelembe véve a virgiliánus hagyomány - az iskolai poétikaoktatás tankönyveitől is ösztönözve - csak részben uralta az epika, és így a hősepika elbeszélésmódját, ugyanis mellette az ovidiusi „országmetamorfózis"-ok is jelentős súllyal képviseltették magukat a műfaji hagyomány választása tekintetében. 15 Vergilius eposza az eredet szakrális elbeszélését hajtotta végre (Róma, a római nép és a Julius-ház eredettörténetének összekapcsolásával lényegesen többre vállalkozott, mint irodalmi szöveg létrehozására), ennek a funkciónak a tudata a virgiliánus hagyomány folytatóinál tudatosan jelen van a XVII-XVIII. században is, mint erre Szörényi László tanulmányai utalnak. A jezsuita szerzők az uralkodóhoz való lojalitás szellemében a Habsburg-ház eredettörténetéhez kapcsolják elbeszéléseiket, vagy a rendi ideológiától sem függetlenül a Regnum Marianum gondolat jegyében történik az „alkalmaztatás". Ezek a neolatin hőseposzok azonban a hun-magyar eredetmitológiát dolgozzák fel, hősük természetesen Attila és nem Árpád. 114
