Takáts József: Vörösmarty és a romantika (Színháztudományi szemle 33. MH-OSZM, Pécs-Budapest, 2000)
DÁVIDHÁZI PÉTER: A nemzet mint res ficta et picta keletkezéséhez
„nem pirulok megvallani, hogy a' párduczos Árpád tömjénezőjitől végre borzadok, 's szégyellek tekintetni társoknak. Én nem tudom, az a 1 becsületes ember mit véthete olly nagyot az Istenek ellen, hogy ezer esztendeig csendesen fekhetvén sírjában, most onnan minden által felrángattatik, a' ki elhitette magával, hogy hexametereket pőrölyözni, 's valami ollyanformát mint az Épósz, összefirkálni ő is tud." 5 6 Kazinczy az utóbbi mélyen sebző vágást nem Vörösmartynak szánta, akit korábbi műveiért, majd a Zalán futásáért és kisebb eposzaiért hol (többnyire) felsőfokokban, hol (nagyritkán) némi fenntartásokkal, de lényegében mindig csak dicsérni tudott, 5 7 és akit ezúttal is a joggal magasztalható kivételek közé sorol, sőt Berzsenyivel párosítva a kor „nagy díszeinek" 5 8 egyikeként tart számon; a fiatal írók felzúdulását követő mentegetőzéseiben tehát nem alaptalanul vagy színváltva bizonygatja újra meg újra, hogy Vörösmartyt (ahogy Pázmándi Horvát Endrét és Czuczort is) többre tartotta, mintsem beleértette volna az elmarasztalásba. 5 9 Mindazonáltal érthető képzettársítás, és nem csupán egy óvatlan pont keresése a gyors visszaszúráshoz, hogy amikor Kazinczy kérésére Bajza (Toldy és Szemere jelenlétében) felolvassa az útirajz szóban forgó szakaszát, Toldy azonnal azzal vádolja Kazinczyt, hogy az a kérdéses mondattal Vörösmartyra sújtott; 60 ugyanígy nem véletlen, hogy Kazinczy szerint a támadás irányának megállapításához egyesek éppen a „párducos Árpád" jelzős szerkezetet próbálták használni, sőt ez még akkor is jelentős adat, ha (mint szakértő filológusok állítják 6 1) az egész idevágó okfejtést esetleg maga Kazinczy találta ki a maga 56 Kazinczy' Útja Pannonhalmára, Esztergomba, Váczra. Pest, Landerer, 1831. (A továbbiakban: Kazinczy 1831.) 45. 57 Kazinczy idevágó levélrészletei: Kis Jánoshoz, 1823. december 29. KazLev, XVIII. 479.; Zádor Györgyhöz, 1823. december 30. KazLev, XVIII. 483.; Zádor Györgyhöz, 1826. február 14. KazLev, XIX. 530-531.; Zádor Györgyhöz 1826. október 6. KazLev, XX. 124-125.; Zádor Györgyhöz 1826. október 23. KazLev, XX. 136-137.; Toldy Ferenchez, 1826. november 6. KazLev, XX. 149.; Toldy Ferenchez, 1827. június 19. KazLev, XX. 284.; Guzmics Izidorhoz, 1827. január 1. KazLev, XX. 174.; Toldy Ferenchez, 1827. február [12. előtt], KazLev, XX. 204.; Guzmics Izidorhoz, 1827. március 16. KazLev, XX. 223-224.; Vörösmarty Mihályhoz, 1827. március 23. KazLev, XX. 233.; Toldy Ferenchez, 1827. március 28. KazLev, XX. 236.; Bajza Józsefhez, 1827. július 2. KazLev, XX. 303.; Bajza Józsefhez, 1829. augusztus 2. KazLev, XXI. 90. Vö. Vörösmarty 1963. 370-379. 58 Kazinczy 1831. 44-50. E hely értelmezéséhez lásd Vörösmarty 1963. 374-375. 59 Kazinczy Ferenc Kisfaludy Sándorhoz. 1831. május 1. In: Kazinczy Ferenc levelezése. XXIII. kötet. Kiad.: Berlász Jenő, Busa Margit, Cs. Gárdonyi Klára, Fülöp Géza. Budapest, Akadémiai, 1960. (A továbbiakban Kazinczy 1960.) 403.; Kazinczy Ferenc Kis Jánoshoz, 1831. május 4. KazLev, XXI. 537.; Kazinczy Ferenc Guzmics Izidorhoz, 1831. május 11. KazLev, XXI. 545-546.; Kazinczy Ferenc Guzmics Izidorhoz, 1831. május 12. KazLev, XXI. 547-548.; Kazinczy Ferenc Guzmics Izidorhoz, 1831. május 27. KazLev, XXI. 564.; Kazinczy Ferenc Bártfay Lászlóhoz, 1831. július 10. KazLev, XXI. 590. 60 Kazinczy Ferenc Kis Jánoshoz, 1831. május 4. KazLev, XXI. 537. 61 Lásd: Horváth Károly és Martinkó András jegyzetét: Vörösmarty 1963. 378. 107
