Takáts József: Vörösmarty és a romantika (Színháztudományi szemle 33. MH-OSZM, Pécs-Budapest, 2000)

DÁVIDHÁZI PÉTER: A nemzet mint res ficta et picta keletkezéséhez

nyében azt veti egy idegen divatnak hódoló nő szemére, hogy méltatlan utódja lett a „párducos Árpádnak".

3

8 A jelzővel azután a század végétől fogva gyakran találkozhatunk: előbb Virág már idézett költeménye, A' táborból megtért hazafiakhoz (1797) kezdősorában,

3

9 illetve Gróf Gvadányi József magyar lovas generálisnak című ódájában („párduczos Árpád"),

4

0 majd Berzsenyi 1803 körül írott Mulandóság című versében („párducos magyarok"),

4

1 illetve ódái közül a valószínűleg 1805-ből származó A felkölt nemességhez címűben („párducos őseink"),

4

2 és Kisfaludy Károly Erzsébet című elégiájában („Párduczos ifjaknak").

4

3 Hogy e ruhadarab mennyire bevonult a reformkori magyar verses epika jelmeztárába, arra példát találhatunk Vörösmarty korai (már 1822-ben írott, de nyomtatásban csak 1864-ben megjelent) eposzkísérletében, A' hűség' diadalmában („nemzetem" ifjai ők: maradékid, párduczos Árpád"),

4

4 majd további, feltűnően egységes kelléktárú és szókincsű kisebb eposzaiban,

4

5 például a Cserhalomban, amelynek seregszemléje éppen ezzel a jellegzetes motívummal kezdődik: „Nézzétek, kit föd legelői kapcsoltan arannyal / Szép párduczkaczagány?"

4

6 Vörösmarty kortársainak művei közül Czuczor (Toldy által kiadott) Aradi Gyűlés című öt énekes hőskölteménye kívánkozik ide 1828-ból, amelynek előhangja „ős eleink árnyékbirodalma" homályában, „a

1 szellem atyák" közt láttatja „párduczos Árpád" alakját;

4

7 ide sorolható Garay János Az Árpádok című elbeszélő költemény-ciklusának első darabja, melyben Álmos mint „A magyarok Mózese" a Kárpátokig vezeti seregét, innen azonban „a honvadászó szilaj, vitéz hadak / A párduczos Árpáddal előrezúgtanak".

48 (Ugyanakkor e hősi múltszemlélet korabeli biztonságérzetére vall, hogy a legfőbb nyelvi toposzának számító jelző használatát viszonylag könnye38 Édes Gergely: Keservei és nyájjaskodásai. Vátzonn, Máramarosi Gottlieb Antal betűivel, 1803. Vö.: Horváth Károly: A klasszikából a romantikába. Budapest, Akadémiai, 1968. 281. 39 Virág Benedek: A táborból megtért hazafiakhoz. 1797. In: uő.: Poétái munkái. Harmadik, teljesb kiadás. Kiad.: Toldy Ferenc. Pest, Heckenast, 1863. (A továbbiakban: Virág 1863.) 99. 40 Virág Benedek: Gróf Gvadányi József magyar lovas generálisnak. In: Virág 1863. 38. 41 Berzsenyi Dániel: Mulandóság. In: Berzsenyi Dániel művei. Szöveggondozás, utószó és jegyz.: Orosz László. Budapest, Századvég, 1994. (A továbbiakban: Berzsenyi 1994.) 42. 42 Berzsenyi Dániel: A felkölt nemességhez. In: Berzsenyi 1994. 69. 43 Kisfaludy Károly minden munkái. I-VI. 7. kiad. S. a. r.: Bánóczi József. Budapest, 1893. 44 Vörösmarty 1963. 18. 45 Lásd erről Zentai 1999. In: Szajbély 1999. 383-385. 46 Vörösmarty Mihály: Nagyobb epikai művek II. S. a. r.: Horváth Károly és Martinkó András. Vörösmarty Mihály összes művei. Szerk.: Horváth Károly és Tóth Dezső. 5. köt. Budapest, Akadémiai, 1967. 15. 47 Czuczor Gergely: Araái gyűlés, hősköltemény öt énekben. Kiad.: Toldy Ferencz. Pest, Eggenberger és Müller, 1828. 7. 48 Garay János: Álmos. (Ősvezér. 884-889.) A magyarok Mózese. In: Garay János összes munkái. I-V. S. a. r., jegyz. és életrajz: Ferenczy József. Budapest, Méhner, 1886-1887. III. 14. 104