Török Margit szerk.: Színháztudományi Szemle 32. (Budapest, 1997)
ESSZÉK ÉS TANULMÁNYOK A TRAGÉDIÁRÓL - F. DÓZSA KATALIN: A kulisszáktól a stilizált színpadig. Még egyszer a Tragédia 1883-1915 közötti díszletterveiről
sága azonban semmitele nyomot nem hagyott, neve semmilyen lexikonba, cégjegyzékbe nem került be, így azt valóban kizárhatjuk, hogy a legnagyobb színházi festők egyike, vagy hogy a Kunstvereinban első díjat nyert volna. De nem ez az egyetlen, nehezen megmagyarázható rejtély az űn. Zichy díszletekkel kapcsolatban. Azt tudjuk, hogy a bécsi sikert követően Prágában és a berlini Lessing Theaterben 2 ' Madách művét ezekkel a díszletekkel mutatták be. Később feltehetően hazakerültek, hiszen Eszterházy gróf tulajdonát képezték, Aztán Zilahy Gyula debreceni színigazgató megvásárolta őket a gróftól, illetve örököseitől, s 1908-ban ő kölcsönözte a Népszínház-Vígoperának. Azt is tudjuk, hogy készültek másolatok ezekről a díszletekről is. Egy, Linhart Vilmos „Színházi festő, zászló és díszítési vállalat" által készített sorozatot ismerünk. A Színház és Elet 1905-ben Paulay cikkét ezekkel illusztrálta, igaz, hogy szerintük „Linhardt Vilmos kiváló festőművész szívességéből" 30 közölték a képeket, de az újságírók akkor sem voltak túl precízek, ilyen kis eltérésen, hogy Linhart vagy Linhardt nem akadtak fenn. Linhart maga saját kiadványában 1911-ben 31 megjelentette a díszletképeket, nyilvánvalóan reklámcélból. Linhart tipikus díszletgyáros volt, vidéki színházak számára dolgozott olcsón, gyorsan, nagy szériában gyártotta a kulisszasémákat és gátlástalanul másolta mások műveit. Az OSZK Színháztörténeti Tárában őriznek három azonos sorozat régi fényképet 32 . A kemény papírra ragasztott fotók hátoldalán ,M ember tragédiája Eszter h ázy-d íszlet Zichy Mihály rajza után" felirat olvasható kézírással, fekete tintával. Az egyik sorozat balsarkában papír leltári cédula látható, „a Nemzeti Színház Múzeumából" nyomtatott felirattal, hátán kézírással „Kardos Géza 33 tulajdona". Tekintettel arra, hogy Kardos Géza 1909-1911 között Debrecenben színész, majd 1920-1936-ig Debrecenben színigazgató volt, úgy tűnik, hogy a kapcsolat világos és egyszerű. Csakhogy a fotók nem az Eszterházy díszletet ábrázolják, hanem a Linhart-féle változatot, megegyeznek a Színház és Életben közölt képekkel, csupán az egyiptomi szín hiányzik közülük. S hogy a dolog tovább bonyolódjon léteznek még Zichy Mihálynak tulajdonított díszletképek is, amelyekből kettő 1996-ban bukkant fel a Nagyházi Galériában 34 a Prágai szín, (vegyes technika, 60x84 cm), jobb sarokban Zichy Mihály jelzéssel, a Belvárosi Aukciósház 3 '' árverésén az egyiptomi szín, (akvarell, kb. 60x80 cm), jelzés nélkül. Ezek is megegyeznek a Linhart tervekkel. Zichy Mihály díszlettervei 1952-1953-ban a Szépművészeti Múzeumban Bényi László által rendezett kiállításon jelentek meg tudomásom szerint először 36 . Azt megelőzően az ismertetett híradások szerint az ő kartonjai, azaz illusztráció nyomán készültek a díszlettervek, de arról nem volt szó, hogy maga is festett volna ilyeneket. A kiállítás katalógusában 37 hármat is találunk, mindegyik magántulajdon, az egyik az egyiptomi szín 61,5x83,5 cm-es méretben, guache technikával, a másik a Tankréd jelenet, azaz a bizánci szín guache, kréta technikával, 57x79 cm, a harmadik a londoni vásárjelenet, szintén guache és kréta, 58x77 cm. Ezenkívül a Magyar Nemzeti Galéria 1960-as bírálati könyvében szerepel 753/1960 számon egy kép: „Zichy: Kastélyrészlet parkkal, Zichy Mihály színpad terve Madách: Ember tragédiáját\dk{s\d) Kepler jelenetéhez." Guache ez is, 62x85 cm. A tulajdonos több képet adott be, mellettük összehúzva egy fénykép felirat is látható. Erre a bejegyzésre utaltak a Nagyházi Galéria katalógusában is. Berkovits Ilona 1964-es Zichy monográfiájában 38 viszont egyik felsorolt színpadkép sem szerepel, ami
