Török Margit szerk.: Színháztudományi Szemle 32. (Budapest, 1997)

ESSZÉK ÉS TANULMÁNYOK A TRAGÉDIÁRÓL - F. DÓZSA KATALIN: A kulisszáktól a stilizált színpadig. Még egyszer a Tragédia 1883-1915 közötti díszletterveiről

legalábbis arra utal, hogy Berkovits Ilona vagy egyáltalán nem találkozott ezekkel a művekkel, (ami persze nem feltétlenül akadályozta meg a felsorolásban, hiszen a Nemzeti Galéria nyilvántartása alapján dolgozott) vagy bizonytalan volt abban, hogy valóban Zichy művekről van-e szó. Ha tehát képet akarunk alkotni magunknak a legendás Zichy féle díszletekről, rendelkezésünkre áll a Rottonara-féle egyiptomi szín és a Nagyházi Galériában elárverezett Egyiptom, a Linhart-féle sorozat, illetve az OSZK Színháztörténeti Tár fényképsorozata, a Belvárosi Aukciósház jelzett prágai színe, az 1908-as előadás jelenetképei, valamint a színházi kritikák 1892-től 1908-ig, amelyek ebben a korszakban a díszleteknek nagyon szemléletes, kiváló és részletes leírását adták. Csakhogy a rendelkezésünkre álló képek egyes jeleneteknél eltérőek. Több esetben a Linhart-féle változat más, mint az 1908-as előadás, az utóbbi ábrázolása, elrendezése viszont felismerhető az 1892-es előadás kritikáin. Mindkét (mindhárom?) változat a Zichy illusztrációkon alapul. Zichy világos, erőteljes kompozíciói jól illeszkednek a színházi térről alkotott mai képünkbe. Kitűnő hármas tagozódás - előtér, középtér, háttér jellemzi. Az előtérben kevés, nagy méretű, érzelemteli figura, amelyeket a középtér néhány épülete vagy bútoreleme vesz körül, a háttérben jelzésszerű építmény-, vagy tájrészlet, olyan mint egy modern, stilizált színpad. De korának kulisszaszínpada számára teljesen alkalmatlan volt. Természetes tehát, hogy alaposan átdolgozták. Az eredeti, erőteljes, háromdimenziós kompozíciók tere a színpad egyik szögletébe került, és az egészet kiegészítették a megszokott lombsátorral vagy drapériával kereteit, panoramikus képre. Aprólékos történeti hűséggel, naturalisztikusan megfestett hatalmas vásznak jöttek létre, a historizmus és a kulisszaszínpad mintapéldányai, megerősítve modern technikai trükkökkel és világítási effektusokkal. Tekintettel arra, hogy 1983-ban már részletesen összehasonlítottam az egyes jelenetek díszleteit, valamint rendelkezésünkre áll Bódis Mária

39 kitűnő cikke az 1908-as előadás rekonstrukciójáról, csak a problémákat, nyitott kérdéseket próbálom felvetni. A Menny hasonló lehetett Linhartnál és Hevesinél, a Paradicsom már kissé eltért. Az 1908-as képeken viszont az élethű fák és bokrok, de főleg a négyszögű gyepszőnyeg nevetségesnek hat. Ennél a jelenetnél a lombsátorkeret is nagyon zavaró. A Rottonara-féle egyiptomi szín és a Zichynek tulajdonított nem egészen azonos. Egyrészt a Zichy-féle a Rottonara tükörképe, másrészt néhány dologban eltérő - Rottonara nagyobb látószögből közelített a témához, több részletet adott, és mi tagadás, a terv a maga műfajában látványosabb, magasabb színvonalú festőiséggel megoldott. Viszont a Zichy-féle színes guache teljesen megegyezik a Linhart-féle képpel (már amennyire ez egyértelműen kimondható a fényképek alapján történő azonosításról). Az 1908-as előadás díszlete egyikkel sem azonos, de inkább a Linhart-féle karton egyszerűbb változatának tűnik. A római és bizánci szín Linhartnál agyonzsúfolt, a színpadi teret teljesen betöltő, rossz kulissza, nincs sok köze Zichyhez sem. 1908-ban mindkét jelenet, de különösen a bizánci sokkal jobb, és ha összevetjük őket az 1892-es előadás kritikáival úgy tűnik, hogy hasonlóak lehettek. A prágai szín Linhartnál két Zichy illusztráció helyszínének egyesíté-